***** SOKSZOR LÁZBAN ÉGEK ***** ÍRTAM: 2011.04.28. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

Akit igazságra tanítottál,                                                                  és még sokakat,                                                                                   tündökölnek örökké,                                                                      mint a csillagok:                                                              

Ragyogó fénylő szememben,                                              

benne ragyog a te drága szemed,
mert átvarázsoltál engemet !
Aztán meg kialszik a fény,
és sötétségben él,
s lázban ég !
Mond ?  Merre lépjek én?
   ... Mikor szenvedni nem akarok én.
Ha lázban ég arcom,
s annyi éjszakán nem alszom,
fútok én te hozzád,
csöndben némaságban,
... hogy fölébredjél hozzám !
Fájó perceim,
eloltják bennem a tűzet,
hulló könnyeim áztatnak,
s öntöznek, mint hűs eső !
Céltalanul bolyongó,
megfáradt testemben,
kihűl a melegség:
Bolyongó lelkemben,
fürtökbe akad,
zsibbadó eremhez!
Úgy érzem néha,
az élet szinte nem kell!
 S kiáltanék a fáradt néma csendben!
S honnan tudnám,
merre kéne mennem?
Láztól égő arcom,
sokszor lázban ég,
szenvedő és félő !
Kisírt szemeim pirosra változik,
mint kinyílt piros rózsa,
mikor szétnyitja szirmait:
Könnytől nedvesedő szemmel,
nem láthatok semmit,
fátyolként borul,
könnycseppnek burokja:
Homályos szememmel,
hogyan láthatnálak ?
De, hogy mennyire jó így?
Elmondom majd  neked,
ha adsz rá alkalmat nekem!
Sokszor lázban égek,
pedig lépnem kéne,
de fájó emlékem,
nem engedné ezt meg,
visszahúzna engem:
Megtekerné kezem,
másik irány felé,
nem engedne engem,
a jó utam felé !
Lázban égve szomorúan nézve,
félő, hogy beteg leszek én még !
 De te őrzöd édes álmom,
segítőm vagy te nékem:
Én pedig te néked!
 Hiszen egy *Gyerek Álmát
akartam őrizni,
de te arra kértél:
... Engedd meg nekem,
Hogy ma este én őrizzem a te álmod!
De ez oly rég volt már,
és el is múlt már!
Azóta nem gondoltál reám !
Nem sírok én ne félj !
Csak erős nekem nagyon,
 a ragyogó fény,
 s attól könnyezem én!
Engedd, hogy *Lázban Égjek Én,
 forrón ... 
nagyon forrón melegítsek én!
Amíg ezt érzem én,
legalább addig élek én!
Vajon te is ezt akarod még ?
Vagy fényes felhőkön túl,
találkozhatunk majd,
Hol békés lesz álmunk,
s a fájdalom már csak emlék marad .
Hol ott lehetsz velem,
ahol én vagyok,
S így talán boldog maradok!
Talán még rám tekint ,
a te aggódó sírni akaró szemed!


                         ÍRTAM:2011.04.28.
  

SHARLOTTE   SAROLTA   KÖLTŐ

NYÍREGYHÁZA - HUNGARY  MAGYARORSZÁG

a