2011. szeptember 28., szerda

***** CSAK EGY HANGSZER VAGYOK ***** ÍRTAM: 2011.09.26. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA
































Egy hangszer vagyok a te drága kezedben,                                    
ki játszogat rajtam néhány dallamot .                                   
Ábrándjaim a boldog szenvedés,
  mely összetört és elhagyott.
Most az enyészet kezében vagyok,
   és fölöttem égnek a gyönyörű csillagok.
Elkószált lelkem,
  s néha össze - vissza kóborol,
mert nem találom helyem,
a fájdalomtól.
Hogy mennyi teher nyomja szívemet ?
  Erre még rázörget a beteg *Életem!
Ha ez komolyan bekopog,
összeomlik az én nekem.
Nem tudom mi fáj majd jobban ?
Ha hagyom,
 a játékos hangszert tovább ütögetni,
hogy tovább játssza dallamát,
vagy elveszett boldogságom,
megtört szívemben elfeledni ,
melyet onnan kitépni,
csak egyetlen egyszer lehetett.
Hová ?  S merre lettél te nekem ?
Ki örök fájdalmat s boldogtalanságot,
okozott én nekem ?
Bár csak 
sohasem ismertelek volna meg tégedet !
Vigyen téged el messzire a víz,
sodorjon árjával, ameddig csak bír ,
s meg ne álljon az !
Amíg Én nem mondom azt,
hogy bocsásson meg neked az !
Boldogtalan *Életemért,
fizessen meg neked a vég !
Minden reggel ájultan ébredek én ,
mert esténként,
 kisírt szemmel alszom el én:
... S bódult álmomból fölébredve,
megszédülök, megtántorodok én !
Hogy hányszor kényszerülök sírásra én ?
Meg nem tudom számolni én !
Senki nem sír annyit mint én:
  Rekordok könyvébe beillenék én.
Egy hatalmas,
nagy csodaországban élek én !
Csodában illő életemről,
könyvet írhatnék én !
Tudtomon kívül irányítanak rég ,
s már azt sem tudom,
hogy még *Élek e Én ?
Láthatatlan erők,
s kezek irányítása,
el kellett volna már rég !
Akkor most boldog lehetnék én !
Rossz lépés, rossz döntés !
De Istenem !
Hányszor kértelek én,
 hogy változtasd,
és védd meg az én *Életem!
Tudom, ha eljő az időd,
tudod mit kell majd tenned?
S ez megnyugtat majd engem !
Hársfa zenének dallama,
játszogat majd rajtam.
Ha meghallom a zenét,
tudni fogom ,
hogy velem vagy te mindvégig ,
az *Örök Életig !
Dallamod - dallamok követik majd,
mert *Odafönn minden meg van írva,
egy végtelen papíron !
Most, és mindörökre !
Utolsó sóhajom, még hallhatod !
Fáradságos életem másnak adom át !
Gondolatom az enyém marad,
s te nem tudhatsz róla !
Mindent megtettél te értem ,
hogy visszatarts?
Mert most *Halál Lesz a Vég!
Csöndesen figyelsz rám,
de helyetted Isten vigyáz rám,
mert te rég elhagytál már engem !
Nem hoz enyhülést a múló idő ,
kezéből táplálkozom,
s fájdalmamra,
gyógyszereket kapok én .
Akkor mért ? 
 S kiért *Éljek Én,
  mikor már nincs remény !
Tökéleteset úgy sem kapok én !
Tökéletlent meg nem akarok én !
Csak egy hangszer maradok én ,
  hogy tovább játszogass még !
S ki tudja ?
Meddig Bírom Még ?
  

                     ÍRTAM: 2011.09.26.

    
      SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ
      NYÍREGYHÁZA-MAGYARORSZÁG                                          HUNGARY

2011. szeptember 19., hétfő

*****/ LELKEM MINT FEHÉR GALAMB ***** ÍRTAM: 2011.08.09. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

 























Szeretetem örök cél és erő ,                                                              
el nem veszti a jövő .
Lelkem mint *Fehér Galamb,
mely a távolból  csak feléd halad.
Csöndes életem helyettem mondja el,
ő énekel majd neked .
Ott hol leszek,
a szél zúg és a Nap nevet.
Amikor leszek veled ,
nem hallod hangomat,
tudom, hogy fájni fog neked ,
de nem szabad.
Mit átéltem,
nagy csoda volt az nekem,
de elmosódik,
mint könnyek az esőben,
s tiszta marad lelkem,
mint *Fehér Galamb.
Lelkem fehérsége,
mely megmarad nekem,
hűvös arcom, 
takargatja be azt nekem ,
s megérted egyszer végre,
hogy mennyi felhő gyűlt össze fölöttem.
Szétoszlatni oly nehéz ezt nekem,
hogy már az erőm sincs meg nekem .
Segítség kell nekem,
mert *Egyedül nem megy ez nekem 
Hagyj menni el engemet!
Lelkem hiába mint *Fehér Galamb,
ha segítség nélkül elvesztem azt !
Hogy mennyi könny mossa szemem?
Hogy lelkem továbbra is *Fehér Legyen !
Félek, hogy harapni fog az engem !
Mindegy hol járok?
Merre megyek én ?
A kígyó ha elkap, s megharap,
más leszek én ! 
Átváltozom én !
 Vagy már nem is létezem én ?
Hiába küzdök én ,
ha méreg fertőzi meg véremet,
s halálomat kérleli az !
Lelkem mint *Fehér Galamb,
mely ártatlanul összetört .
Kifolyó vérem, bekeni azt ,
s fehérből piros változik majd .
Lelkemnek békessége,
 megnyugszik majd .
 A *Béke Galamb elhozza majd .
Üressé vált életem,
s csak kihűlőben létezhet .
Hozd vissza nekem a *Boldog Életem!
Add vissza fehér lelkemnek az életet,
ne sírjon mindig a két szemem .
Erősítsd meg megsebzett lelkemet,
gyógyítsd meg,
és lehelj bele örömteli életet!
 Hogy szeresselek nagyon tégedet,
mert úgy kívánlak én tégedet!
S ez jelenti majd nekem,
Az örök boldog életet !
Ha megnyílik ajkam,
az csakis hozzád kiált !
Hogy halljam hangod,
mely a távolból is csak nekem muzsikál.
Ha jön a hajnal,
neked menned kell tudom,
de akkor mutasd meg nekem azt az utat,
 hogy merre van utánad? 
Hogy kezed mindig elérhető legyen,
s hozzám bilincselt legyen :
A távolból el nem érsz,
nincs reám időd soha!
 Pedig hányszor vágyom arra,
hogy mindig csak velem légy !
Térdelnék én előtted beteg testednél is,
fognám drága két kezed ,
s könyörögve kérném,
hogy csakis *Velem Légy !
Lelkem mint *Fehér Galamb,
a megnyugvást akarja,
s talán te is látod ,
körülöttem van szerető családom:
Hogy ki vagy te nekem ?
 Nincs arra szó ,
nincs hozzá fogalom.
Te elmentél mert menned kellett,
a távolság megremegtet,
mert sebet ejtett .
   Egyedül lenni,
mindent hiába keresni,
de megtalállak én ,
s fátylad leszek én,
s így talán kitartok én !
De a szememet nagyon féltem én:
Mi lesz , ha nem láthatlak én?
Ha előttem állsz majd,
s te hiszed azt , hogy látlak majd,
pedig csak álarc lesz az majd .
Jelen a jelenben, 
most akarlak én!
Szemednek fényét akarom én !
Add át nekem kérlek én ,
hogy láthassalak téged én!
Bár csak tudnád miről szól a dal?
Ne tudd meg ,*Kedvesem azt !


  ÍRTAM: 2011.08.09.   



     NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG                  HUNGARY
             SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ

2011. szeptember 3., szombat

***** EGYÜTT HALADUNK AZ ÚTON ***** ÍRTAM : 2011.08.30. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA (18 éven felülieknek)























Süvít a szél odakinn oly hevesen,                                                     
mely elmeséli nekem,
a bánat ugyan úgy dúl,
az én szívemben idebenn.
Sodródik mint árbocot tört hajó,
a zúgó , morajló, tajtékzó tengeren.
Ne mond azt nekem,
hogy tudnék feledni,
mikor oly szenvedéllyel tudok én szeretni .
Amikor sír a lelkem,
oly nyugtató ez nekem .
Emlegetem naponta a neved:
Együtt megyünk az úton,
s *Együtt is haladunk tovább ,
azzal mit együtt elkezdtünk!
Együtt cipeljük a terhet,
hogy egyszer majd találkozom veled.
Életem csöndesen megy tovább,
de az emlék elkísér egy örök életen át,
de én egyre csak lépek előre tovább.
Ha boldog vagyok én ,
amikor veled vagyok én ,
mégis mért könnyezek én ?
Mért hullat szemem könnyeket,
stoppol le engemet, 
...  s mutat öröm helyett bánatot ?
Együtt haladunk az úton,
Együtt lépünk tovább,
a keskeny út felé.
Egyet léptünk egyszerre előre,
aztán meg vissza léptem én ,
de mért hátráltam meg én ?
Ismételt lépésemmel,
mintha járni tanulnék,
a *Boldogság Útja Felé.
Boldogságos utamat elértem én,
mert *Együtt Léphetek Veled Én !
Sikeres leszek én !
Örömöt bocsájtok orcádra,
hogy boldog légy velem de azonnal !
Kívánlak is téged most azonnal !
Ó, Istenem ! 
 Úgy akarom én !
S le is vetkőzöm én ! 
... mert nedves vagyok én !
Ölelj át engem ,
s ne szólj egy szót se,
... mert annyira és úgy,
de úgy akarlak én !
Ha hosszú hajtincsem odacsusszan,
hajtsd el onnan azt !
Az *Előjátékot ne zavarja az !
Most, hogy veled vagyok,
   gondolj arra csak !
Abbahagyni nem akarom azt ! 
Szeretkezni veled öröm és boldogság,
s még fokozom a vágyad,
hogy el ne múljon az !
A te szíved már nem fáj,
de az enyém vérzik.
Fájdalmam, szenvedésem,
a szeretteim érzik.
Ez a nap, a boldogságom,
emlékezésének napja.
Tudom , csak egyetlen napja !
Ugye jól emlékszem még ? ...
Megértem én,
s kérlek téged maradj még !
Vége szakadás s egy újabb fájdalom,
a folytatás útja ...
Elköltözésem ideje immár elérkezett .
Fájdalmamnak véget vetek .
Ha majd a csillagok között vagyok,
Onnan már csak neked vagyok !
Könnyes szememmel az égbe súgom,
 hiányozni fogsz nekem *Örökké!
 De Azt Nagyon !


  ÍRTAM: 2011.08.30.
                                    


            SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ  
 NYÍREGYHÁZA-MAGYARORSZÁG-HUNGARY