***** KÉK HOLDFÉNY ***** ÍRTAM: 2014.10.16. ( Apukám halálának 22. évfordulója napján: SAROLTA & SÁNDOR " ELŐRE MEGÍRT EMLÉKVERSE " SAROLTA SHARLOTTE KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG - HUNGARY

A VERS ÍRÓJA:

FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

SAROLTA & SÁNDOR 

( Előre megírt emlékverse )

MAGYARORSZÁG - HUNGARY 

NYÍREGYHÁZA 

                                        

Amikor az est leszáll,                                                            

s kigyulladnak

 a természet pompás fényei,
fölnézünk az égre,
s az ezüstárnyadat megfestve,
a * Kék holdfényben ,

megtalálunk téged,
mert találkozni akarunk te veled:
Megőrjít a gondolat,
hogy nem lehetsz már velünk,
s nem foghatod a két kezünk .
Amikor madárjajszót hallunk ablakunknál,
ráismerünk fájdalmasan telt perceidre,
s az utolsó együtt eltöltött,
boldogan leélt éveinkre.
Amikor majd * Kék holdfény szórja szét,
és festi meg az égboltnak színét, 
az ezüstszárnyát:
S ha majd lent ott a mélyben ,
hófehérre megtisztul a ruhád,
eszembe jut az * Esküvői ruhánk !
S ahogyan a * Sorskönyved megírta,
a sorsod útjának regényét,
be is teljesedett!
Pedig még várhattál volna,
de sietős volt az utad, 
oda hová elvezetett a te utad,
az örök nyugalomra.
Sírba száll majd veled együtt,
szívünk boldogsága, 
s a szeretetünknek eltelt és lejárt órája.
Életed útja tudjuk, hogy itt véget ért,
de a túlra eljutva, örök nyugalomra tért !
Hogy hová lettek képzeletünknek,
s álmainknak gyönyörű órái ? ....
Sorsodnak története,
megadta reá a választ:
Nincs tovább , nincs folytatás !
Csak könnyeink,

 győzedelmeskednek felettünk:
Hozd vissza őt * Drága Istenem,
... csak egy kósza pillanatra !
Miért múlik el az élet ?
S miért van az, 

hogy nincsen visszaút ?
A megpihent kezed ,
mely értünk oly sokat dolgozott,
mostanra már csak ,
a lenyugvó Nap ,

mutatja meg nekünk az utat,
hogy nélküled nehéz lesz az életünk !
Te leszel számunkra,
az utat mutató fény,
a fák lombjain a levél,
s majd a lehulló falevél.
Megfáradt madárként pihensz meg,
a fák lombjai között:
Kínoz majd csönd,
a nyugalom a magány,
és föntről tekintesz majd reánk !
Virágözön hullik a sírodra,
s * Angyalok vigyázzák,

 majd békés álmaidat !
Téged pótolni soha nem lehet,
s bárhol vagy , s bárhol légy,
majd ott is vigyáznak reád !
Te voltál a legszebb életünk értelme,
az igaz álmunk vágyakozása,
és minden * Boldogságunk !
Most pedig,

 fájó szívünkkel siratunk meg téged:
Elmédben mint fémben a savak,
ösztönösen belemartak,
te kedves és feledhetetlen szép alak !

ÍRTAM:2014.10.16.-án.
                           SAROLTA & SÁNDOR   
                          ( Előre megírt emlékverse )

                                   

                                    SHARLOTTE
               MAGYARORSZÁG - HUNGARY 
                                NYÍREGYHÁZA 

***** ÉGŐ FÁJDALMAM * ÍRTAM: 2014.05.03. SAROLTA SHARLOTTE MOLNÁR KÖLTŐ - PEDAGÓGUS NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG - HUNGARY HUNGARY

A VERS ÍRÓJA:

FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

SHARLOTTE  SAROLTA

                                    

Bennem alszik s nyugszik,
a te titokzatos világod.
Bennem él a te őrjítő álmod.
S mindkettőnkben ég a fájdalom,
mert hiányzunk egymásnak nagyon!
Lüktet bennünk a kimondhatatlan szó,
mely a hangnak akadálya,
mit te bennem hagytál, 

s nekem adtál:
S mond csak?
Vissza hogyan adjam én ?
Gyere és állj elém!
Hiszen úgy akarlak én!
Égő fájdalmamban,

 úgy szomjazom én,
hogy meggyulladok a láztól én !
Halkan zokogva, 

hol sötétség száll reám ,
ott, ahol senki sem lát:
könnyes szemmel visszahív a szám.
Benne vagy a nevetésemben

 és ölelésemben.
Benne vagy a hallgatásomban,
a néma kiáltásomban:
Ha fáinkon csiripelnek a madarak,
mellyel újra itt van a tavasz,
égő fájdalmam lángra lobbantja azt !
Ha nyílik kertemben a sokszínű virág,
abban is téged meglátlak én,
s illatodat is megérzem én!
Ha megcsillan reggel a napsugár,
olyan az nekem,
mintha reám mosolyognál.
Megcsendülsz az éjszakai csöndben is,
s megrezzentesz álmomból is.
Ha vihar zavarja meg nyugalmam,
s a hajladozó fák erős suhogása,
abban a percben ott teremsz te nekem,
mer úgy féltesz te engem !
Szemem az nem láthat téged,
mert oly messze 

és távol vagy te nékem :
Pedig úgy égek fájdalmamban,
hogy *Vízesés alá kell állnom, 

csupasz testemmel.
Ó, bár csak megláthatna engem !
Dübörög az ég, megvillan a fény,
egybefestő kavargó fellegek,
melynek zuhanó cseppjei,
siratnak és itatnak meg engem.
Hol van ilyenkor ,

a te drága segítő kezed?
Úgy szeret téged,
hogy szerelemmel ölellek át:
Nem akarok könnyes szemeket,
csak öröm könnyeket,
mikor *Boldog is lehetek!
Amikor reád gondolok én,
a mennyeknek 

országában vagyok én,
mely fölfelé húz:
Ha találkozom,

 a repülő utamon,

 egy fehér galambbal,
s megkérdi merre tartok én?
Azt felelem: 

Arra hol jól érzem magam én!
Mond drága életem,
Miért akar rosszat valaki én nekem,
Miért a *Boldogságom teszi kockára,
s miért a boldogtalanságom akarja? 
.... mikor *Boldoggá,
de nagyon *Boldoggá,

 akarom tenni az életemet én!
Hogy mit akarok én?
Azt hol szerelmem él, 

akibe szerelmes lettem én!
 őt akarom én!
Őrizni foglak szívemben,
mint aranyló napsugárt a kék tenger,
s elrejtelek mélyen, 

szerető szívemben,
végtelen nagy szerelemmel.
Elvakítod szemem

 a szépségeddel,
s megnyugtatod ,

ha kezed írásra készteted,
mellyel boldoggá is teszel engemet!
Vége szakadás 

és kettétörtség az én életem:
Akkor hol is tartózkodol te,

 boldogság?
Ne mond azt nekem többé, 

hogy *Boldogság!
Ha majd meghalok,
akkor biztosan rád találok én, 

*Boldogság! 

 

ÍRTAM: 2014.05.03.

   NYÍREGYHÁZA

 

SAROLTA SHARLOTTE KÖLTŐ   

FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA 

          

           

***** A VÉGTELENBE MENTÉL ÍRTAM:2014.07.04.-én. * FILEP LÁSZLÓ ( SÓGOROM ) HALÁLÁNAK EMLÉKÉRE AKI ÉLT: 51 ÉVET: MEGHALT: 2014.07.03. / FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA * MAGYARORSZÁG - HUNGARY - MÁROKPAPI

BÚCSÚZOM SÓGOROMTÓL :

FILEP LÁSZLÓTÓL 

AKI ÉLT 51 ÉVET ÉS MEGHALT 2014.07.03.-án.

( A SZÜLETÉSNAPOM ÉS A NÉVNAPOM KÖZÖTT HALT MEG ! AZ ÜNNEPLÉS ELMARADT ! HELYETTE GYÁSZ BORÍTOTTA EL LELKÜNKET ÉS SZÍVÜNKET : AKI MAGÁRA HAGYTA FELESÉGÉT ÉS HÁROM GYERMEKÉT 

  A VERS ÍRÓJA:

FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA 

( SHARLOTTE )

MAGYARORSZÁG - HUNGARY

http://sharlotte0207.blogspot.hu

                             

 A *Végtelenbe mentél távol,                                                                

de nagyon távolra a túlra ,
el, az örök vándor útra ,
s egy fényhídon keresztül át,
hívott a mennyeknek hatalma .
Az írás a fejfádon ,
a kezdet a vég :
A kezdet egy elfutó ,
elrohanó világ,
melyet a vég befejeztet :
Hol vannak álmaink?
Mivé lettek?
Hová szálltak el, 
csöndes suhogással mostanra,
a boldogságunk órái,
melyet remegő , 

síró testek szomorúsága ,
bánata váltott fel !
Elindultál egy út felé, 
melyen végleg hazatértél.
De itt hagytál minket ,
s emléked szívünkben, örökké él .
Könyörögtem érted a köveknek,
hogy engedjenek el, 
de még szorosabban fogtak téged össze:
Megmásítani a voltat már nem lehet,
mert nincs többé közös remény !
Elmentél mint a lenyugvó Nap,
bánatesőt szórva éjre s nappalokra ,
de szeretteid szívében ,
örökké ott maradsz !
feleséged akit te árván hagytál, 
s három gyermeked , 
kiket te Apa nélkül hagytál.
Bennük meghagytad ,
és nekik adtad az örök szeretetet,
mely kicsordult belőled utolsó percedben,
a te megszűnni akaró lüktető szívedből :
Könnycsepp fakad most a szemükből,
mert szerettek nagyon , 
és hiányzol nekik,

 de nagyon - nagyon !
Köztük te már nem lehetsz,
de könnyeiket rejtegethetik:
Ha rólad eszükbe jut mosolyod ,
az *Emlék az álcázás lesz az arcukon .
Hová te hazatértél,
oda ők nem kísérhettek el,
a te utolsó utadra:
Mikor a mélybe leraktak tégedet,
s virágokkal halmoztak el téged,
a *Végtelenbe mentél,
hová hívtak és szólítottak téged ,
s fiatalon ötvenegy évesen ,
te itt hagytad őket :
Véget ért a szenvedésed,
szívedben nyugalom , 

csönd és béke honol:
.... Miénkben pedig kik itt maradtunk,
az el nem múló fájdalom .
Nincs holnap, 

*Életed ennyi volt,
s már csak a gyászoltak szívében élhetsz !
Több mint egy év telt el,
hogy megváltoztál, 

végül eljött az idő,
amikor a belülről fakadó halk suttogásból,
egyszer csak csenddé lettél !
Ősszel a sötétség,

 hulló sárga falevelek, ...
Télen a lehulló ropogó friss hó, ....
Nyáron hol a lágy szellő, 

a hűsítő zápor,
Tavasszal a nyíló orgona és tulipán,
s most meg a mécsesek lángjai kísért el téged ,
végső *Nyughelyedre !
Búcsúzom *Én is mint *Sógornőd tőled,
de egy *Kék Angyalra rábíználak téged !
Nyugodj békében, 

a feltámadásig örökre,
ahogyan *Jézusunk is megígérte *Népének !
Hiába várjuk azt ,

 ki nem jön többet felénk,
hiába keressük,

 kit nem találunk többé :
Nélküled üres marad az életünk,
szomorú lesz a házunk,
mert nem hisszük el,

 hogy téged hiába várunk !
Ha ragyogni látod a Napot,

 s kék az ég,
jussak eszedbe én !
Ha lelked fáj a kín alatt, kiálts nekem ,
 hogy meghalljam én !
Én keresni foglak téged és kiáltom majd a neved ,
hogy hol vagy ? ....
Miért ? 

... Miért múlik el minden,
ami olyan gyönyörű és annyira szép ?
Összegyűjtsük könnyeinket, 
s lerakjuk eléd 

és tárulj elénk a boldogság felé !
Hol az - az út,

amely elvezetett volna a gyógyulásod felé ?
Hol van az , 

ki meggyógyítana , 
de sajnos már nincs hozzá remény ?
Kiálts felém mindig , ha * Fájdalom ér, 
hidd el, meghallom én !
Hol van az - az út,
melyen utánad a megnyugvást megtalálom én ? 
Keresem de nem találom én !
Utad a * Végcélt elérte,
innen már nincs tovább ! 
A vissza út töröltetni kívánt !

                      ÍRTAM:2014.07.04.-én.
    FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA 

   

             SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ 

           EMLÉKDÁTUM: 2014.07.03. 14 ÓRA