Kora reggel van .
A levegő hűvös, mozdulatlan .Levél és fűszál,
kis cseppektől csillog , tündököl ,
a Nap első fényében .
Mintha a növényzet,
örömkönnyeket ejtene ,
a napfelkelte üdvözléseként .
A természet könnyei költőket,
fényképészeket is elkábít.
Felfrissíti az ember szellemét,
s tudásra ösztönzi legbelül,
a légköri jelenség.
Egész bolygónkat szédíti,
szédületes bódulattal .
Takaróként szolgál,
pehelypaplanával,
betakarja az egész földünket,
s langyossággal melegíti azt .
Életfönntartó nedvesség,
mely megitatja *Földünket:
Éjszaka lehűl,
harmat csapódik,
mint zivatar felhőből, esőcsepp .
Vízgőz telítetté váló, kicsapódó .
Szomjas növények,
harmatcseppeket nyelnek el ,
mint szomjazó ember,
ha vizet nyel .
Vízforrást kap inni *Földünk,
hogy sokáig éljen nékünk .
Harmat hiánya éhezés,
mint éhező nép:
Csepegjen hát tanításom,
mint eső:
Hulljon mint harmat, a beszédem .
Mint langyos zápor,
a gyönge fűre.
Mint permetezés,
a pázsitra .
Az életadó * Anyaméh.
Beszéde kedves, tapintatos:
Integet, meghajlik,
s tiszteletét nyújtja.
Szavai a harmatnak csöpögése,
csillogása pedig a mosolya.
Meleg záporként táplál .
A természet könnyei,
lepergésével sírni is tud,
melynek saját könnyeinek,
előkelő szépségét csodálod ,
harmatban .
SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ
NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG
HUNGARY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése