Nem gyönyörködöm benned,
ennek lejárt az ideje.Hegyek mentén sírva,
az én dolgom, hogy mi van rám írva .
Cselekedj velem úgy,
ahogyan neked tetszik.
Bánthatsz , verhetsz ,
s visszájára fordulhat tetted.
Itt időzöm én,
ennek a pusztának a sík mezején,
megtalálhatsz engem,
Amíg hír nem jön tőled,
itt maradok e *Szent helyemen,
az Olajfáknak hegyén,
... Hegyek mentében sírva,
fejemet leborítva:
S ha már feljutottam,
hegynek tetejére,
imádkozom Istenhez,
segítsen meg engemet!
Tudom Ő nem hagy el, velem marad,
mindörökké !
Ki ruhámat megszaggatta,
s meg fehérítette,
s földet hint fejemre,
szeret az engemet.
Én pedig köveket hajigálok azokra,
de csak gondolatban,
akik bántottak engemet,
s port hányok és szórok szét,
hogy megnyugodjak!
.... S közben elgondolkodom:
Vajon ez e barát iránti szeretet ?
Kit a nép választ nekem ,
s azé leszek és maradok én?
Miért kellene nekem olyan,
kit nem ismerek én,
és sohasem láttam én ?!
Mert nem is tudod még azt sem,
hogy milyen egyedül vagyok én !
S azt,
hogy milyen szomorú is vagyok én !
Hogy mit érzek én,
amit el kell szenvednem még!
Egyedül lenni, inkább bevállalnám én,
csak ne kellene szenvednem még !
Hány lépést kellene tennem hozzád,
hogy még jobban elrejts engem?
Gyülölttebbé tetted magad,
s annál inkább megerősödnek,
mindazok kezeik,
kik mellettem vannak:
Ha nem üldöznél engem,
a Nép békességben lenne !
Erőss vagy *Vitéz!
S gyönge vagyok én:
Ilyen elkeseredett szívű,
mint kölykeitől megfosztott ,
medve a mezőn:
Hadakozó, barlangban lappangó,
s mindjárt elesvén,
kinek szíve olyan,
mint *Oroszlánnak szíve:
Megrémült vagyok,
félelemben élő,
ki harapni nem mer,
csak reszketek és fázom,
mert kiráz a hideg a sok sokkoló bajtól.
Gyűjts magadhoz embert,
oly számban,
mint tenger partján való fövény,
s úgy lepd meg őket,
miként a harmat földre esik,
hogy se közüle,
se azok közül,
akik vele vannak,
egy sem maradjon meg !
Ha városba szaladna,
köteleket húzzon a város körül:
Vonjuk azt patakba !
Hogy még csak egy kövecskét se
találjanak ott !
Ne maradj éjjel a pusztának mezején,
hogy el ne nyelettessék a *Király!
És az egész Nép, mely vele van !
A *Hegyek mentét azt kerüljed,
nem akarok találkozni veled !
Néped az én népem is,
de az irányt,
azt én mutatom magamnak,
hogy hová és merre tartsak én,
s hogy mi a helyes út felém ?
Én döntöm el, hogy éppen sírni,
vagy nevetni akarok én?!
Hegyek mentén,
leragadva maradok én !
ÍRTAM: 2011.03.10.
FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA
NYÍREGYHÁZA - ROHOD MÁROKPAPI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése