Eddig böjtöltem és sírtam, s ki tudja?
Talán az Úr majd könyörül rajtam !Megérint kezével,
... s visszahozhat azzal !
Királyomnak koronáját,
annak fejéről melynek súlya arany,
s drága kövekkel rakva:
Elfoglalom: ....
... s had vegyem kezedből én,
s a te ágyad házába vigyed
királyod Angyalát!
Ki nem fog megtagadni engem tőled !
Felkelek a földről,
ruhát veszek magamra,
s bemegyek az Úr házába,
s imádkozom egyet !
A király haragra lobban mert,
hogy miért mentem én oda ?
... Oda, hol meghalok én,
oda mentem közel én,
hol erőtlenné lettem én!
A fegyver megemészt mint mást:
Fokozzad támadásod,
s pusztíts, ölj ellenséget!
Gyászolás ideje lejárt !
Vigyél házadba engem, kérlek én!
Királynak szíve,
vágyakozik királynő után,
ki igen eszes nekem.
Keserűségemre nem volna:
Gyászruhában sem öltöznék:
Királynő a királyhoz akar menni,
arccal, a földre leborulva,
s térdet, fejet hajtok neki!
Segíts meg ó, királyom !
Kérdezd, mi bajom ?
Összeveszés, sértődés?
Inkább engem öljön meg!
Adj kezedbe engem,
attól még örökösöd nem leszek !
Eloltani a felgyúlt kicsinyke szikrácskát,
mely nekem megmaradt reményem:
Megmaradt neved,
maradékod a *Föld felszínén:
Rajtam legyen a bűn súlya,
a trónod ártatlan maradjon !
Emlékezz meg rólam,
de vérbosszút, s pusztulást,
ne szaporítsad !
Kit eltaszítottál magadtól,
már nem hívhatod vissza !
De meg kell hallgatnod !
Olyanok vagyunk mint a víz,
mely földre kiöntve,
fel nem szedhető.
Rettegek és félek,
s félő, hogy elrabolsz te engem!
Beszélek a királlyal,
hátha megteszi Ő,
mit az Ő szolgálóleánya mond !
Elraboltatsz,
megszabadítasz kezükből,
ki engem elakar veszteni,
s velem együtt téged!
Szerezz nyugodalmat,
mint *Angyalnak,
s hallgasd meg a jót,
mint a gonoszt,
hogy legyek én te veled!
Kérlek ne fogadd meg,
amit tőled kérek én!
Vajon nem a te kezed van benne ?
A Te lelked az kell !
Sem jobbra, sem balra,
nem térhetsz ki előlem,
de nem hívhatsz engem,
vissza se már !
ÍRTAM: 2011.03.07.
SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ
NYÍREGYHÁZA - ROHOD MÁROKPAPI
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés