Inkább follyon az én vérem,
s haljak én meg neked,hogy elveszíthess engem,
így nem bánthatnál te engem !
Fejemen korona dísze,
szétszaggatna engem:
Zokogjak és sírjak,
böjtölve amíg élek,
minthogy fegyver által,
golyózáportól bugyogjon ki ,
szívemből a vérem !
Egy jövevény királyi bébi,
piros véremet látva,
harmatos esővel áztatja:
Olyan mint *Angyal,
lesi kívánságom,
kitől a halál sem,
szakít el engem:
Karmazsinba öltöztet,
gyönyörűen engem,
s arannyal ékesíti,
testemet fedő ruhámat.
Elhullottak mint hős,
s te elveszíted hadi szerszámod,
s vele együtt engem!
Van olyan nap,
amikor megdobban a szívem,
mely egyetlen embert,
a szeretetre hív el!
Ekkor az egyedüllét,
nem üti fel a fejét,
a főszerepben tettem,
nem a beszédem.
Átölelve karjaim közé szorítva,
nem engedném el Őt soha !
Rossz volnék,
de rosszaság,
ravaszság lenne az inkább.
Merész és csalfa,
mely örömtől fakadna!
Fülembe megcsendülne,
ismeretlen hangod,
Látnám minden mozdulatod !
Nem is tudhatod,
mennyire fáj a hiányod !
Könnyek kínozzák szívemet,
őrzöm emlékedet,
s minden gesztusodat.
Nekem csak messze mentél:
De megígérted nekem,
amíg nem találkozunk,
... Isten hordozzon a tenyerén!
Kérlek had legyek még gyerek !
Talán nem is lennék beteg!
Miért vagyok tartós beteg ?
Engedj el engem,
Mire kellek még neked ?
Te tavasz vagy:
S én pedig tavaszban a gyerek !
Kérlek ne keseríts el engem!
Az, hogy boldognak érzem magam,
csak álca az nekem!
Igazi érzés,
nem tudom mikor lesz végre ?
Nem vagyok én *Boldog éppen,
megyek a végső utamra térve:
S kapok egy csillagot is érte !
ÍRTAM: 2011.02.28.
SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ
NYÍREGYHÁZA MAGYARORSZÁG HUNGARY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése