***** AMÍG NEM LÁTHATLAK TÉGED ***** ÍRTAM: 2011.03.19. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI Szabolcs . Szatmár - Bereg - Megye MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

  A néped éhes és fáradt,                                                               eltikkadt a pusztában.                                                        

Megszámlálod őket, mert veled vannak .                                          

Éretted kíméletesen bánnak,
mikor a király,
mindegyik vezérnek parancsolja!
Bemennek nagy cserfák sűrű ágai alá ,
hol fennakadnak fejüknél fogva,
cserfán függve - lógva,
a ló pedig elszalad alóla!
Megajándékozod őket,
titokba maradva.
Ellenem vajon támadtak volna ?
Nem késedelmezel,
nyíllal  a kezedbe:
Megfúvatod trombitád,
és a nép megtér,
mert kímélni akar téged!
Őket az erdőbe egy nagy verem várja,
és igen nagy rakás követ,
s földet hánynak reá !
Emelsz magadnak emlékoszlopot,
mely királynak völgyében van:
Az oszlopot magad nevére,
s nevezed neveden, dicsőségedre!
Ne légy ma hírmondó ,
  holnap mond meg a hírt !
Békesség, ... s meghajtod magad,
  arccal a földre,
nagy győzedelmedre,
   ... Magyarország történelmére!
Szabadíts meg engem is
  rosszak kezéből,
kik ellenem támadnak !
Félő , hogy ellenem gonoszul ,
  újra feltámadnak , 
   s kínozni fognak majd engem,
s véremmel lesz tele,
hófehérre mosott ruhám!
Szeretem azt, ki engem gyűlöl !
  Szeretvén azt ,
kiért orcámat eltakarom én.
Gonoszabb lesz a nyomorúságnál,
mely velem történik,
ifjúságomtól fogva e mai napig :
  Mikor az egész nép,
eléd jön majd királyom, 
   s ünnepelnek  téged,
hófehér ruhában,
  fordítsam el tőled orcámat?
Álnokságom az csak,
hogy én voltam először,
  s vagyok neked én királyom.
Nem vétkeztem ellened csak álmot,
csak nagyon nagy,
 őrült vágyat kergetek irántad!
Sohasem foglak látni téged én!
Mint ahogyan a Napot a Holdat,
a Csillagokat nem látom én,
mikor felhő takarja el,
úgy nem láthatlak  majd én.
De emlékezz meg rólam, kérlek én!
Mintha nem tudnám,
hogy ma lettem újonnan:
Rágalmaznak engem előtted: 
     Fogadj el így engemet!
Nincs követelésem nincs kérésem,
mi szűkség lenne a szavadra ?
Miért adnál te nekem ekkora jutalmat ?
Vajon szeret engem a te néped vezérem ?
  Vagy elfordul majd tőlem ?
De hol leszek akkor én már éppen ?
Valamit tőlem kívánsz !
Megcselekszem,
 csak *Emlékezz Reám!
Ha rengeteg hangszer megszólal egyszerre,
az én ünnepem lesz az ne feledd !
Leborulok s arcom eltakarom én,
hogy ne tudjam, hogy tévedtem én:
Öröm könnyek hullanak majd szememből,
könnycseppnek csillogása, fénye,
mint fehérarany,
mely beborít majd engem,
   mint a folyóvíz a tengert,
s megmártózom én benne.
Megváltva önmagam,
egy *Új Életet Kezdve!
Egy *Új Világba!
Másik *Világba,
hol *Boldog leszek én!
Hísz megígérted ,
* Hun Vezérem Királyom,
  soha nem hagysz el,
s mindig velem leszel !
Lojalitásom felülmúlja engedelmességem:
Kockára *Életemet Többé Nem Teszem !
A tűznek erejét feltartóztatom,
ráérek még benne égni én!
A világosság és igazság útján járok én!
... Hogy mikor a Nap lassacskán
felkel az Égbolton,
s minél feljebb megy,
annál messzebbre látok el majd, 
  s mindenben téged látlak  majd !
Ragyogásoddal vakítasz el engem mindaddig, 
  amíg nem láthatlak majd!
Világítasz majd nekem éjjel,
mint *Csillag és Hold az Égen:
S Nappal mint ahogyan ,
Nap köszönti a reggelt,
a delet, a mosolygós embert,
s mosolyt csal azok orcájára is
kik szomorkásan ébrednek fel,
s jókedvűek lesznek majd ettől:
De nem foghatod elgyengült kezem,
nem simogathatod fényes, 
selymes , hullámtól verdesett hajam:
S nem láthatod, megtört aggódó szemem,
melyekért könnycseppjeim hullnak,
s kisírt szem kísér majd el mindaddig, 
 amíg *Nem Láthatlak Téged !
Addig én leszek neked titkon észrevétlen:
Nem hallhatod hangom,

s te nem foghatod meg a kezem,                            

 biztosan nem lehetek én már ,                              

soha többé veled!   soha többé veled!                                                 Angyallá változom,                                                                          

 s fenn vagyok az Égen,                                                              

Gyere felém úgy mint réges - régen !                                              

Fülembe megcsendülne ,
    a te csengő hangod:
*Boldogságos lenne ,
    ha együtt néznénk, 
 könnyes szemmel fel az Égre ,
  mert szeretlek nagyon én téged,
Mindörökre !

ÍRTAM:2011.03.19.

SHARLOTTE  SAROLTA  KÖLTŐ

     

            NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG      HUNGARY