***** HARAGOMNAK TŰZE ÍRTAM: 2012.02.01. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

Fénnyel ékesítem fel magam,                                              

haragomnak tűzét,

 rád bocsájtom én :
Orcádat porba rejtem,
s bekötöm mélységes sötétséggel.
Fűvel fogsz élni,
s lágyékodnak inai,

 egymásba fonódnak.
A *Hegynek füve az Enyém !
Ott , hol a mező vadja játszadozik.
Ha árad majd a folyó,
nem siet felém,
az erőm szépsége, 

tüsszentésem ,
fényt sugároz neki,
és szemeim mint  a hajnal szempillái,
megállítja azt .
Szájamból tüzes láng,
és szikrák omlanak ki,
orrommal forró levegőt lövellek.
Leheletemmel,

 meggyújtom a haldokló szenet.
Testemhez egy másik test tapad,
mert önmagában,

 nem izeg - mozog az .
Felkavarom a mély vizet,
s kettesbe arannyá tesszük azt :
mire a tenger megőszül,
világos ösvényt hagyni magunk után,
ráérünk azt.
Bilincsedet le nem szaggatom rólad:
Az eszes *Királyod én vagyok,
s szenvedni fogsz,
amíg csak én akarom!
Azt akarom,
félj és reszkess, 

minden napjaidban.
Felébredek,
mert az én Istenem támogat engem,
Elfáradok könny hullatásban,
 sóhajtásomban,
s egész éjjel ágyamat áztatom,
mert, hogy *Olyan Egyedül vagyok!
Szemem a bánattól elbágyad:
az Én *Életemet és igaz szívemet,
szabadítsd meg, Istenem!
Vagy tarts meg Engemet,
mint szemed fényét,
s törődj velem,
mert te tudod, ki az ki bánt ?
... S tudod mi az ami bánt?
Most még földre terít,
de várok rád Istenem, 

a te cselekedetig,
hogy megszabadíts végleg,

 a markai közül .
Szállj vele szembe ,
terítsd le őt,
s szabadítsd meg lelkemet ,
e gonosz embertől.
Ne hagyd, 

hogy elevenen sírba dobjon engem !
   Vagy fogass meg engem ,
a halál tőreivel,

 hogy haljak én meg!
Ha látnom kell őt,
fényerő tör át testemen :
Törd hát őt apróra,
s lehűt az Engemet:
Az ilyen ember szél elé való por,
és megtapadt sár.
Erőszakos ember,

megvakítja szememet,
és eltöri a kezemet.
   Aki kívánatos számomra,

 az aranynál is,
és édesebb a méznél,
azé a jutalmam.
Füves legelőn megnyugtat engem,
csöndes vízhez terel engem,
s nem félek a gonosz embertől,
mert *Ő velem van !
Amikor megszólal a zene, 

a vizek fölött:
Én ott leszek benne,
s te keress meg engem !
Vízből felemelsz te engem,
s játszadozol velem:
Öröm száll be hozzánk,

 reggel és este is.
Jókedvből,

 erősséget állítottál föl *Hegyemre,
de néha elrejted orcádat,
melyért ,

szüntelenül kiáltozom én reád,
hogy abba hagyhatnád már!
Mért használja testem a vérem?
    Hogy neked *Éljek?
 Pedig úgy *Szeretlek Én Téged!
Leoldoztad gyászruhámat,
körülöveztél örömmel,
ott bent a vízben,
amikor zengett neked az ének ,
a kettőnk kedvenc dallama.
Felébresztettél a sírba szállók közül:
      Kősziklán, védőváram vagy te :
Vezess hát engem !

                        Írtam : 2012.02.01.

SHARLOTTE  SAROLTA KÖLTŐ

       NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG
                            HUNGARY