Annyi sok szép csillogó gyémánt ,
veszi körül életem,mely bearanyozza azt én nekem:
Tisztánlátásom,
mégis hol homályos fellegek fedik,
hol sötét felhők takarják azt el:
Annyi jóval kecsegtetsz életem,
hogy a boldogságtól,
kicsattanni tudna felpördült életem:
Mégis néha úgy érzem,
* Sírni tudna életem !
Rendezgetem életem,
mégis úgy fáj az én nekem!
Amikor aranyló Hold süt rám,
az éjszakában,
félek, hogy feketévé válik az.
Vajon gondolsz e rám ?
... hogy most távol vagyok,
s te még távolabb,
hogy a távolság végett ,
soha el nem érsz te engem:
Hiányzom e neked?
Amikor fölnézel,
ragyogó két szép szemeddel az égre ,
s csillagok millióit látod fényleni ,
a sötét éjben .
Hiányzik e szavam?
... Amikor némán is csak hozzád beszélek?
Megmondom én a választ,
hogy én mit remélek ?
Megpihenni tértem egy kis időre,
s mégis oly fáradtságot érzek szívemben:
Az édes életem,
keserű az nékem,
s mérgez az engem,
pedig úgy akarom, te ezt érzed?
A távolság tőled,
most pihentetett engem,
mégis a szívem,
nem feledett téged.
Hirtelen feldúlt lelkemmel,
itt hagyni téged,
nagyon rossz volt az nékem,
de erős fájdalom marcangolt engem.
A fájdalom, karmolt az engem,
s hagytam én, hogy bántson is engem :
Hogyan is tudtam volna ,
megnyugodni én?
..... mikor epedve várlak téged én.
Szeretlek téged én !
Gondolatban is csak veled vagyok én:
Ahányszor gondolok rád,
annyiszor öltöztetlek át !
Mert úgy szeretlek tégedet,
hogy akarlak is tégedet !
Kívánom fedetlen testedet,
s tudom, hogy Te is kívánsz ,
ugyan úgy Engemet:
Amikor az ajkad, ajkamhoz ér,
annyira kívánlak én ,
hogy ruhád,
már nem adom vissza én !
*Szeretlek nagyon én !
Úgy akarom amire várok rég ,
s érzem, hogy meg is kapom én !
Gondolatban veled vagyok én,
sohasem hagylak egyedül én!
De te elhagytál engem rég ,
s megtetted ezt már nagyon rég:
Egyedül maradtam én!
De gondolatban mégis veled vagyok én,
... mert hűséges vagyok én !
Meghalnék érted ,
annyira szeretlek én!
S ezt te is tudtad már nagyon rég ,
csak nem akarlak téged,
már nagyon rég !
Szívem megérti mindezt,
mert boldog úgy sem vagyok én,
s már úgy sem leszek én !
Éppen ezért, mikor már nem bírtam,
megfáradtam,
mert nagyon fájt minden ,
valahol a messzeségben,
megpihenni tértem,
hol szép álmot adott nekem Istenem,
..... mert oly nehéz volt életem,
hogy *Sírni tudna Életem !
ÍRTAM: 2011. 07.24.-én.
SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés*****/ CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK !
VálaszTörlés