2011. augusztus 13., szombat

***** ÚGY LENNÉK ÉN VELED ***** ÍRTAM: 2011.09.06. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA



















                                         



















Ha kezedet foghatnám,                                                       sokszor elmondanám,                                                                
  hogy szeretlek !                                                                       
Késő most már késő...
már nem lehet ...
már nem lehet ...
Ha sírni akar szemem,
egy - egy napon,
csak azért van,
mert hiányzol nagyon - nagyon!
Te aki lelkemet ápoltad,
úgy lennék én veled,
de már nem lehet ...
már nem lehet ...
Mondhatnám magamnak,
  Szabadulj fel !
Inkább neked mondanám,
  Szabadíts fel !
Megtetted e ?
Amikor én ezt kívántam tőled ?
Úgy fáj a szívem ,
mikor érted sír a szemem,
s ez azt jelenti,
szeretlek téged szüntelen:
A fájdalom miket nekem okoztál,
fájdalmammal jár sírás, 
nevetés...
Mégis még ettől is jobban fáj az nekem,
hogy te nem lehetsz most velem .
  Úgy lennék én veled,
de nem lehet, már nem lehet!
A nyarat követi levelek hullása,
aztán a megdermedt jeges tél,
melytől a félelem is fél ,
mert belefér .
Majd fénytől csillogó napok ,
vajon, kérek én belőled ?
Kívánatos vagy ,
de nekem taszító !
Tolnálak én magamtól inkább el,
mintsem, hogy közeledj hozzám .
Azt , hogy mit érzek én ?
Mit érdekel téged az ?
Ha nem veszel te észre ,
hogyan szeretsz te engem ?
Felejts hát el engem,
   most és mindörökre !
Sohasem voltál te velem ,
S úgy fáj ez nekem !
Ha csak kicsit is boldog lettem volna,
visszahoznám én azt !
Életem oly rövidnek ígérkezik,
de nem mindegy,
 veled vagy nélküled .
Várhattál volna még !
S boldog lettem volna én:
   Megkínoztad életem ,
de ne feledd !
Az *Élet is tud vissza ütőst játszani .
Lesz még e Földön igazság, 
tökéletesség,
  s valaki nagyot fog majd ütni rád ,
   csak bírd ki ! ...
Vagy kopogtat majd nálad ,
a biztos halál !
 Úgy lennék én veled akkor ,
hogy látnám szemeimmel,
verésed súlyosságát ,
hogy lássam én félelmed,
ahogyan remegsz és sírsz,
hogy elalélsz és összeroskadsz ,
a félelemtől:
Legyen békés az álmod ,
örök az én boldogságom:
Fájdalmam elhagyva,
melyet viseltem magamban.
Zúgó lomb alatt,
ne zavard meg álmom,
már nem fáj semmi sem,
csak egy álom !
Hídd el te vagy minden álmom!
Minden éjjel testedre vágyom .
Ne szólj semmit ,
Csak fogd meg a kezem ,
s szeretkezz velem !
úgy lennék én veled ,
mint amikor két csillag összeér ,
s tüzességét fokozni tudja még !
Mert mindketten úgy érezzük ,
még nem elég !
Meggyulladt szikra,
fellángolt érzelem,
nem lehet más,
mint szerelem !


                       ÍRTAM:2011.09.06.


    NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG                               HUNGARY                        SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ



     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése