Hiába kereslek,
mégsem vagy sehol,de mégis itt vagy mindig valahol.
Talán egy tüzesen sütő Napsugárban:
Talán egy Holdfényben :
Vagy talán csillag lettél az Égen ?
Most is hozzám várlak,
úgy mint réges - régen,
hátha eljő *Boldogságom mámoros ideje !
Nekem nincsenek napok,
holnapok,
mióta téged ismerlek:
Csak sírok csöndesen,
mert a szívem, gyászban él érted.
Mért nem vagy most is itt velem?
Mért nem örülünk egymásnak ma is ?
Eltűnik orcámnak kedves mosolya,
elfogy a szavam,
mint életem harcos, zavaros évei !
Hangom is elakad,
hogy téged nem láthatlak!
S mindezt sírva mondom el néked !
Megértem valamire:
Az életre? ...
Vagy a halálra?
Az eltelt idő megtanított rá,
hogy a *Halál,
az életem egy büszke ajándéka!
Életem magyarázata és válasza is .
Végy engem karjaidba!
Idő úsztasson a végtelenség partjain.
Már nem félek ölelésedtől:
Nyitott szemmel fogadom,
életem büszkeségének legjobb pillanatát !
Törölhetsz már!
Nem bánom már!
Úgy is csak fölösleges vagyok már !
E *Földet, másoknak találták fel !
A lelkem máshová áhítozik,
ahonnan a Földre szállt:
Tekintetem megnyugszik,
a *Tiszta csillogó fényben.
Mind enyém mi csillog a felszínen:
... és te mélyen élsz ugyan úgy,
megsebzett szívemben:
*Ki bánt engem?
... már nem bánthat többé engem,
a *Tiszta Csillogó Fényben,
mert itt vagy te nékem,
benne a *Fényben,
mióta téged ismerlek:
Csak sírok csöndesen,
mert a szívem, gyászban él érted.
Mért nem vagy most is itt velem?
Mért nem örülünk egymásnak ma is ?
Eltűnik orcámnak kedves mosolya,
elfogy a szavam,
mint életem harcos, zavaros évei !
Hangom is elakad,
hogy téged nem láthatlak!
S mindezt sírva mondom el néked !
Megértem valamire:
Az életre? ...
Vagy a halálra?
Az eltelt idő megtanított rá,
hogy a *Halál,
az életem egy büszke ajándéka!
Életem magyarázata és válasza is .
Végy engem karjaidba!
Idő úsztasson a végtelenség partjain.
Már nem félek ölelésedtől:
Nyitott szemmel fogadom,
életem büszkeségének legjobb pillanatát !
Törölhetsz már!
Nem bánom már!
Úgy is csak fölösleges vagyok már !
E *Földet, másoknak találták fel !
A lelkem máshová áhítozik,
ahonnan a Földre szállt:
Tekintetem megnyugszik,
a *Tiszta csillogó fényben.
Mind enyém mi csillog a felszínen:
... és te mélyen élsz ugyan úgy,
megsebzett szívemben:
*Ki bánt engem?
... már nem bánthat többé engem,
a *Tiszta Csillogó Fényben,
mert itt vagy te nékem,
benne a *Fényben,
kulccsal a kézben.
Élek, pedig halott vagyok .
Karikagyűrűm sem kell ujjamra ,
halálommal megspórolom azt ,
a *Tiszta Csillogó Fényben:
Karikagyűrűmben is mintha,
benne csillogna nékem ,
mely éltetni kíván engem!
S élek én ott benne a *Fényben,
nagyon *Boldogan,
Élek, pedig halott vagyok .
Karikagyűrűm sem kell ujjamra ,
a *Tiszta Csillogó Fényben:
Karikagyűrűmben is mintha,
benne csillogna nékem ,
mely éltetni kíván engem!
S élek én ott benne a *Fényben,
nagyon *Boldogan,
szellemként a mennyben.
Megbántad már tudom,
hogy szemeddel nem láthatsz többé engem:
De az én időm lejár ,
s jóként megyek el.
A távolba messze el,
hová csak a jók mennek el !
Ott többé nem sírok,
mert boldog is vagyok !
Összekötöm életemet,
Győztesként vagyok ,
beírva egy könyvben.
Emlékként megmaradok e Földnek ,
művészi tehetségem meg fölkavarja lelked:
Fejemet mély alvásnak adom át,
a *Tiszta Csillogó Fénynek,
s megpihenni akarok térni *Örökre!
Gyógyszereim sem kellenek méregnek,
hogy megnyugodjak tőled örökre!
Most és mindörökre!
Fény és hő vagyok én,
Csodálatosabbá teszem a világot azzal,
hogy benne élek én!
Művészi Költőiességemmel,
elkápráztatom én!
mint *Tiszta Csillogó Fény:
*Most és itt és mindörökre !
SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ
Megbántad már tudom,
hogy szemeddel nem láthatsz többé engem:
De az én időm lejár ,
s jóként megyek el.
A távolba messze el,
hová csak a jók mennek el !
Mely valahol ez megvan írva, egy végtelen papíron!
Ott , hol nem is olvashatod.Ott többé nem sírok,
mert boldog is vagyok !
Összekötöm életemet,
s látom már az én karikagyűrűmet! Túléltem mindezt,
s legyőztem mindent !Győztesként vagyok ,
beírva egy könyvben.
Emlékként megmaradok e Földnek ,
művészi tehetségem meg fölkavarja lelked:
Fejemet mély alvásnak adom át,
a *Tiszta Csillogó Fénynek,
s megpihenni akarok térni *Örökre!
Gyógyszereim sem kellenek méregnek,
hogy megnyugodjak tőled örökre!
Most és mindörökre!
Fény és hő vagyok én,
Csodálatosabbá teszem a világot azzal,
hogy benne élek én!
Művészi Költőiességemmel,
elkápráztatom én!
mint *Tiszta Csillogó Fény:
*Most és itt és mindörökre !
ÍRTAM: 2011.07.17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése