Erőmmel felriasztom a tengert:
Leheletemmel megékesítem az eget,s kezemmel átdöföm a futó kígyót,
olyan erős vagyok én!
Mennydörgésemet is kiérthetné meg ?
Amíg az én lelkem én bennem van:
Istennek lehelete az én orromban van,
addig igazságomhoz ragaszkodom én .
Nem lep meg árvíz, félelem,
s éjjel nem ragad el a zivatar .
Helyemről szél sem ragad el:
Átkutatom a homályt,
s halál árnyékában a követ .
Aknát török, földrengést megindítok .
Van egy *Ösvényem,
melyet sas, sem sólyom szem,
nem látja azt:
Elkötöm a folyók szivárgását,
az elrejtett dolgot pedig ,
a világosságra hozom.
A vaknak szeme ,
a sántának lába volnék:
Gyökerem a víznek nyitva lesz,
az ágamon alszik a harmat.
* Kézívem Erőssége lesz kezemben !
Úgy vársz te majd reám, mint az erőre,
s szájadat fogod tátani,
mint tavasz a záporra .
Ha majd mosolygok,
arcom derűjét nem sötétítheti el senki.
Nevethetsz rajtam,
s fogsz te kopár földet futni,
a sötét sivatag pusztájába.
Keserű füvet tépsz majd,
s bokrok között ordítani:
Az én utamat elrontani akarod,
romlásomat öregbíteni.
Rettegések fordulnak ellenem,
a mint a vihar űzöd el tisztességemet.
Boldogságom eltűnik mint a felhő:
Meglyuggatod csontjaim,
s a sok erőlködés miatt,
elváltozik az én ruházatom.
Az árba vetsz engem,
s por és hamu leszek én,
kiáltok hozzád,
de te nem felelsz,
kegyetlenné változtál irántam.
Kezed erejével
már nem harcolsz ellenem:
Felemelsz, szélnek eresztesz engem,
és széttépsz engem a viharban.
Világosságot vártam,
és homály jön felém,
s a csontom elég a hőség miatt.
Zongorám hangja is
Felemelsz, szélnek eresztesz engem,
és széttépsz engem a viharban.
Világosságot vártam,
és homály jön felém,
s a csontom elég a hőség miatt.
Zongorám hangja is
síróvá változik.
Ha az én lépésem letért az útjáról,
hogy más hajoljon rám,
ha ruhátlan vagyok:
Látom a kapuban,
az én segítségemet .
Ha nézem a Napot,
mikor fényesen ragyog,
s a Holdat , mikor méltósággal halad :
Tudom az én szívem ,
titkon elcsábult,
s szájammal megcsókolhatlak.
Ajtómat az utas előtt megnyitom.
Kinek hiányát érzem, ...
varázslatommal előhívom!
Ha az én lépésem letért az útjáról,
hogy más hajoljon rám,
ha ruhátlan vagyok:
Látom a kapuban,
az én segítségemet .
Ha nézem a Napot,
mikor fényesen ragyog,
s a Holdat , mikor méltósággal halad :
Tudom az én szívem ,
titkon elcsábult,
s szájammal megcsókolhatlak.
Ajtómat az utas előtt megnyitom.
Kinek hiányát érzem, ...
varázslatommal előhívom!
ÍRTAM: 2012. 01.22.
NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG
HUNGARY
SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése