Sokan vannak a fejem hajszálainál is,
kik ok nélkül bántanak,és gyűlölnek engem.
Hullanak rám mint a falevelek,
s gyötrik lelkemet.
Ments ki engem kérlek az iszapból,
hogy el ne süllyedjek !
Örvény is el ne nyeljen engem,
s veremnek szája,
be ne záruljon felettem.
Siess és hallgass meg engem!
Légy közel hozzám,
az én lelkemhez,
és szabadíts meg ellenségeimtől.
Tudnod kell, hogy igazat mondok ,
hogy én jó ember vagyok.
Ételembe,
Siess és hallgass meg engem!
Légy közel hozzám,
az én lelkemhez,
és szabadíts meg ellenségeimtől.
Tudnod kell, hogy igazat mondok ,
hogy én jó ember vagyok.
Ételembe,
italomba mérget raknának:
... De sötétüljön el szemeik,
hogy ne lássanak:
Bűnhődjenek meg ,
és roskadozzanak össze érettem .
Palotájuk legyen puszta,
hajlékukban lakos se legyen:
Engem pedig szenvedőt ,
emelj fel magasra !
Szégyenüljenek meg,
kik életemre törnek.
Én tisztellek téged,
de te riadj meg ,
kik bajomat kívánják,
s gyalázzanak meg téged!
Az én *Hegyem békességet teremt,
ameddig csak a Hold fénylik az égen.
Nyaljátok a port, és szomjazzatok,
s tele pohárból sohasem igyatok!
Szívemet tisztán tartom,
s fogom valaki jobb kezét,
... De sötétüljön el szemeik,
hogy ne lássanak:
Bűnhődjenek meg ,
és roskadozzanak össze érettem .
Palotájuk legyen puszta,
hajlékukban lakos se legyen:
Engem pedig szenvedőt ,
emelj fel magasra !
Szégyenüljenek meg,
kik életemre törnek.
Én tisztellek téged,
de te riadj meg ,
kik bajomat kívánják,
s gyalázzanak meg téged!
Az én *Hegyem békességet teremt,
ameddig csak a Hold fénylik az égen.
Nyaljátok a port, és szomjazzatok,
s tele pohárból sohasem igyatok!
Szívemet tisztán tartom,
s fogom valaki jobb kezét,
ki megvéd!
Síkos földön fejszédet emelgeted,
az erdőnek sűrű fáira,
mit lángra borítani nem tudsz .
Tengert ketté hasítani sem tudsz,
és összetörni vízben a halak fejeit.
Formálni sem tudsz,
mert amit én tudhatok,
te azt nem tudhatod!
Az én drága (1) igaz barátom,
az egyetlen, ki tudja azt,
hogy miről beszélek ?
Te tudatlan vagy és fásult.
Az én drága (1) igaz barátom,
ragyogó és *Felséges.
Kifoszthatatlan,
Síkos földön fejszédet emelgeted,
az erdőnek sűrű fáira,
mit lángra borítani nem tudsz .
Tengert ketté hasítani sem tudsz,
és összetörni vízben a halak fejeit.
Formálni sem tudsz,
mert amit én tudhatok,
te azt nem tudhatod!
Az én drága (1) igaz barátom,
az egyetlen, ki tudja azt,
hogy miről beszélek ?
Te tudatlan vagy és fásult.
Az én drága (1) igaz barátom,
ragyogó és *Felséges.
Kifoszthatatlan,
bátor és erős szívű:
Nem zsibbad és nem retten meg,
semmitől és senkitől.
Csöndes jó lelkű és segítő.
De haragjára ne légy kíváncsi !
Jobb ha te azt nem tudod,
milyen,
Nem zsibbad és nem retten meg,
semmitől és senkitől.
Csöndes jó lelkű és segítő.
De haragjára ne légy kíváncsi !
Jobb ha te azt nem tudod,
milyen,
mikor felgerjed haragja !
Ő, egy nagy harcos
és az én egyetlen drága királyom,
kit nagyon féltek és szeretek:
S van még valaki,
akit én nagyon szeretek.
Aki az én drága Anyahitám.
Elég ha csak kezét felém tartja,
s hang hullámai,
Ő, egy nagy harcos
és az én egyetlen drága királyom,
kit nagyon féltek és szeretek:
S van még valaki,
akit én nagyon szeretek.
Aki az én drága Anyahitám.
Elég ha csak kezét felém tartja,
s hang hullámai,
megrezzennek felém,
s én rögtön érzem a fényt,
mely tüzessé teszi arcomat,
s szemeim tükrében ott látom én,
s oly *Boldog
s én rögtön érzem a fényt,
mely tüzessé teszi arcomat,
s szemeim tükrében ott látom én,
s oly *Boldog
és Egészséges Vagyok Én !
Szemeimet ébren tartom,
mégsem hánykolódom,
csak csodálkozom.
Az én betegségem megváltozott,
mit a *Felségnek köszönhetek.
A felhők vizet ömlesztenek,
megzendülnek a fellegek,
s nyilai széjjel futkosnak.
Mennydörgés fut a forgószélben,
a lábam nyoma,
Szemeimet ébren tartom,
mégsem hánykolódom,
csak csodálkozom.
Az én betegségem megváltozott,
mit a *Felségnek köszönhetek.
A felhők vizet ömlesztenek,
megzendülnek a fellegek,
s nyilai széjjel futkosnak.
Mennydörgés fut a forgószélben,
a lábam nyoma,
ott van a tenger vízen,
melyen járni is megtanultam .
Isten dolgairól sem feledkezem meg ,
hű lelkem el nem hagyja *Őt soha !
Sziklát hasítok meg a pusztában,
s kenyeret is adok,
melyen járni is megtanultam .
Isten dolgairól sem feledkezem meg ,
hű lelkem el nem hagyja *Őt soha !
Sziklát hasítok meg a pusztában,
s kenyeret is adok,
de készíthetek húst is .
No, milyen vagyok?
S Ki Vagyok Én ?
Tűzet gyullasztok ellened,
és haragom gerjed ellened !
Ráparancsolok a felhőre,
és megnyitom az egek ajtaját,
és hullatok le mannát eledelül,
s annyi húst, mint a por.
Test vagyok én,
olyan mint ellebbenő szél:
Fájdalom,
No, milyen vagyok?
S Ki Vagyok Én ?
Tűzet gyullasztok ellened,
és haragom gerjed ellened !
Ráparancsolok a felhőre,
és megnyitom az egek ajtaját,
és hullatok le mannát eledelül,
s annyi húst, mint a por.
Test vagyok én,
olyan mint ellebbenő szél:
Fájdalom,
NYÍREGYHÁZA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése