SHARLOTTE - KÖLTŐ: ***** FÉLELMETES VÖRÖS TENGER ÍRTAM: 2012.02.18. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA MAGYARORSZÁG

Elváltoztatom a szívem,

hogy gyűlöljem őt,
az *Ő embereivel együtt:
   Az Én jeleim bevégeztetett.
Műveltem csodát is:
Mire megtanultam valakit szeretni,
hiszékenységemet elsötétítette,
mélységesen érzett szerelmem.
    Hegyeken , vízeken jártam,
kaptam jégesőt,
éreztem lángoló tűz melegét.
   Élő fákban gyönyörködtem,
megszámlálhatatlan sokszínű,
madarakat csodálhattam,
s minden olyannak voltam részese,
mit szemem, szám megkívánt.
   Felhő betakar engem,
s tűz világít majd éjjel nekem.
   *Ott fenn a *Hegyen,

a *Szokott Helyen,
.... hol *Boldog Már Nem Lehetek,
de a

*Hegyem az még megmarad nekem .
Víz ha zúdul reám,
fútni nem tudnék talán:
Fáradtságos,

*Költői Szerzeményem csodái,
az én títkommal együtt megmarad :
Gyűlöletem, ellenség is,
mert megkeseríti az én szívem,
s gondatlanul szól ajkaival:
Felgyúlt haragom ellene,
ki sanyargat engemet:
Sötétségnek

és halálnak árnyékában ülök én:
Félelmetes,

Vörös Tenger lett az én életem.
      Előre lépni nem volt könnyű nekem,
de vísszazúhanni a mélybe ,
az nagyon könnyen ment nekem.
*Valóra vált álmom elveszett!
Magamra hagyott engemet :
De mért is kezdtem én ezt el ?
Mért is hittem én abban,
hogy nekem még sikerülhet ?
Félelmetes Vörös Tenger,
kiszívja véremet:
   Ha a városom felé vezető útat,
a halálnak árnyékában üllve ,
megkötözve utazni,
sötétségből és vílágosságba,
mely meg - meg szaggatja,
a hosszú útam kötelét,
és zárakat tördel le ajtóról, kapuról.
Be esett veremből kimenteni,
már nem tudnál,
de talán már nem is akarnál !
   Mélységből csodás dolgokat látni,
mely feldúzzasztaná a habokat,
lelkem is elolvadna.
   Szédülnék tántorodnék,
mint részeg,
s megállítana szélvész,
s csíllapodnék,
megcsendesednék,
ahogyan víznek habja tenné:
   Kívánság partomra érve,
folyóvízet pusztává tennék,
vízforrásokat szárazzá varázsolnék:
   Keserűségem, dűhroham követné,
s felkeltené a hajnalt,
s felöltöztetném ruhámba :
     Hajnalpír méhéből lenne a harmat,
s az út mellett lévő patakból ínnám,
... s kiszáradt torkom vízet is kaphatna !
   Én *Ígaz vagyok,
s rám vílágosság fénylik a sötétben,
... s örök emlékezetben is
az ígazság forr.
   Szívem az gyönge,
műtétre várakozik .
Azért még,

felemelem az alacsonyt a porból,
köszíklából álló tavat változtatok:
   Ezüst és arany,
emberi kezem munkája:
   Fordítsd a füled felém,
mert segítségül hívhatlak ,
..... egész *Életemben!
    Könnyhúllatástól szabadulni,
már nem fogok,
lábaimat az eséstől ,
megvédeni sem tudom.
   Félelmetes Vörös Tenger az elnyel,
ezt már *Bíztosan Tudom !

ÍRTAM: 2012.02.18.