ismered járásomat, fekvésemet,
s minden utamat jól tudod:
Ügyelsz rám és körülzársz engem ,
.... s fölöttem tartod kezedet.
Hová menjek a te lelked elől? S hová fussak el ?
Ha mennybe megyek,
ott vagy velem :
Ha a hajnal szárnyain kelnék,és a tenger túlsó szélére szállnék,
ott is a te kezed vezérelne engem,
s a te jobb kezed fogna,
és szorítana engem .
A sötétség sohasem borít el előled,
mert fénylik az éjszaka ,
mint a nappal nekem.
Csodálatosan megkülönböztetsz:
Nem rejtem el magamat előtted,
Mikor titokban formálják testemet:
De vajon szemed látja e ,
alaktalan testemet ?
Könyvembe bele vagy te írva,
s mint jó illatú füst jutsz eszembe .
Felemelem Kezem,
*Esti Imádságra,
hogy el ne oltsd,
hogy el ne oltsd,
*Életem Magas Lángját
Ha elcsügged bennem a lelkem ,
tudod az én ösvényemet,
hogy melyik úton járok?
Lelkem mint szomjas *Föld,
úgy eped utánad.
Hadakozásra tanítod kezemet,
viadalra az én ujjaimat.
Leheletem napjai olyan,
mint átfutó árnyék.
Meghajlítanám az eget is,
alászállnék én ,
s megilletném *Hegyemet,
hogy füstölögjenek nekem.
Lövelnének villámot,
és szerte hánynám őket:
Kibocsátanék nyilakat,
s elvenném eszüket !
Te pedig,
Ha elcsügged bennem a lelkem ,
tudod az én ösvényemet,
hogy melyik úton járok?
Lelkem mint szomjas *Föld,
úgy eped utánad.
Hadakozásra tanítod kezemet,
viadalra az én ujjaimat.
Leheletem napjai olyan,
mint átfutó árnyék.
Meghajlítanám az eget is,
alászállnék én ,
s megilletném *Hegyemet,
hogy füstölögjenek nekem.
Lövelnének villámot,
és szerte hánynám őket:
Kibocsátanék nyilakat,
s elvenném eszüket !
Te pedig,
nyújtsd le kezedet a magasból,
ragadj ki és ments meg engem ,
a nagy vizektől
ragadj ki és ments meg engem ,
a nagy vizektől
és idegen kezektől.
*Könyvemben,
*Könyvemben,
oly sokat írtam rólad,
képeket is rakatok majd rólad:
Tárházaink legyenek,
képeket is rakatok majd rólad:
Tárházaink legyenek,
mindig teles - tele.
Sok - sok állatok legeljenek .
Betörések, kirohanások,
kiáltozások,
Sok - sok állatok legeljenek .
Betörések, kirohanások,
kiáltozások,
ne legyenek az útcákon .
Boldog legyen népünk,
kiknek így legyen dolguk,
s biztonságos a jövőjük:
Könyvemben minden meg van írva,
emlékekről áradoznak.
Gyapjú havat adok,
hogy szórja dereit mint a port.
Jegét pedig darabokra szórja szét.
Szavamat szétolvasztja,
s megindítja szelét,
s vizek folydogálnak .
Az én ösvényem,
Boldog legyen népünk,
kiknek így legyen dolguk,
s biztonságos a jövőjük:
Könyvemben minden meg van írva,
emlékekről áradoznak.
Gyapjú havat adok,
hogy szórja dereit mint a port.
Jegét pedig darabokra szórja szét.
Szavamat szétolvasztja,
s megindítja szelét,
s vizek folydogálnak .
Az én ösvényem,
a hajnal világossága,
mely minél tovább halad,
annál világosabb lesz,
teljesen délig .
A Te utad homály,
nem tudod miben ütközik meg ?
Színméz csöpög szájamból,
s annak végei keserű
és édes mint a kétélű tőr.
Lépteim a sírba törekszenek,
lábaim halálra mennek .
Az én *Életemnek itt Vége Van !
Mért bujdossak,
mely minél tovább halad,
annál világosabb lesz,
teljesen délig .
A Te utad homály,
nem tudod miben ütközik meg ?
Színméz csöpög szájamból,
s annak végei keserű
és édes mint a kétélű tőr.
Lépteim a sírba törekszenek,
lábaim halálra mennek .
Az én *Életemnek itt Vége Van !
Mért bujdossak,
az utcán valaki végett ?
... és ölelném keblét idegennek ?
Álmot sem engedek szemeimnek,
mert félelem szorongatja lelkemet.
Nem akarok tovább félelmet,
... és ölelném keblét idegennek ?
Álmot sem engedek szemeimnek,
mert félelem szorongatja lelkemet.
Nem akarok tovább félelmet,
szorongást!
Hunyorgatni szememmel,
és Ártatlan Vért Ontó,
Hunyorgatni szememmel,
és Ártatlan Vért Ontó,