Oly régen nem vagyok már, Vedd észre már !
Hosszú út az enyém, mely csillagot is elér .
Üres tekintetem mely néz,
de nem tudja hová és merre mész ?
Vigyél el engem úgy kérlek én !
Törékeny álmom ringató számomra,
csillagbölcsőt fest az égre:
Nélküled üres és szomorú az álmom,
nem hiszem el,
Üres tekintetem mely néz,
de nem tudja hová és merre mész ?
Vigyél el engem úgy kérlek én !
Törékeny álmom ringató számomra,
csillagbölcsőt fest az égre:
Nélküled üres és szomorú az álmom,
nem hiszem el,
hogy téged hiába várlak !
Vigyél el engem úgy kérlek én !
Elmennem nehéz,
s itt hagyni titeket:
Szerető barátoknak szerető szívét ,
kiket megtagadok én .
Az álmom az csodaszép nekem,
melyet fényes felhő betakar nekem.
Vigyél el engem úgy kérlek én !
Ne várd meg azt,
Vigyél el engem úgy kérlek én !
Elmennem nehéz,
s itt hagyni titeket:
Szerető barátoknak szerető szívét ,
kiket megtagadok én .
Az álmom az csodaszép nekem,
melyet fényes felhő betakar nekem.
Vigyél el engem úgy kérlek én !
Ne várd meg azt,
hogy meleg testem,
mozdulatlan legyen.
Úgy várom már,
hogy jöjjön a változás!
Annyira hiányzol nekem *Boldogság !
A rossz az nem jó nekem:
De megígértem neked,
vigyázok érted mindenemre .
Hiába támad a külső erő,
szavamat érted betartom,
mert erős vagyok!
Csak vigyél el engem úgy kérlek én !
Téged elfelejteni soha nem lehet,
te vagy nekem a szeretet.
Érted élek mert szeretlek téged.
Nem halok én meg,
csak *Álmodni Megyek!
Csak vigyél el engem úgy kérlek én!
Ott hol ringató és édes lesz az álmom,
*Nyugodt az alvásom:
Békés életemet várja a *Föld,
Mély alvásba merülve,
boldogsággal vegyülve:
Ez az -az Érzés,
mely egy életre elhagyott,
de a *Föld legmélyén visszakapom:
A most még ködös sejtjeim,
fájdalmas homály fedi !
Vigyél el engem úgy kérlek én!
Öleld át megsebzett testemet,
Gyógyíts meg kérlek engemet.
Megbántott szívem tehertől roskadozik:
Ments meg kérlek,
és ölelj át engemet!
S vigyél el engem úgy kérlek én !
Könnyes szemem ne zavarjon téged,
s ne sajnálj te engem ,
hagyd, hogy a fájdalmam
az enyém maradjon:
Vigyél el engem úgy kérlek én !
Ne jöjj majd az én síromig:
Nem fekszem benne ,
mozdulatlan legyen.
Úgy várom már,
hogy jöjjön a változás!
Annyira hiányzol nekem *Boldogság !
A rossz az nem jó nekem:
De megígértem neked,
vigyázok érted mindenemre .
Hiába támad a külső erő,
szavamat érted betartom,
mert erős vagyok!
Csak vigyél el engem úgy kérlek én !
Téged elfelejteni soha nem lehet,
te vagy nekem a szeretet.
Érted élek mert szeretlek téged.
Nem halok én meg,
csak *Álmodni Megyek!
Csak vigyél el engem úgy kérlek én!
Ott hol ringató és édes lesz az álmom,
*Nyugodt az alvásom:
Békés életemet várja a *Föld,
Mély alvásba merülve,
boldogsággal vegyülve:
Ez az -az Érzés,
mely egy életre elhagyott,
de a *Föld legmélyén visszakapom:
A most még ködös sejtjeim,
fájdalmas homály fedi !
Vigyél el engem úgy kérlek én!
Öleld át megsebzett testemet,
Gyógyíts meg kérlek engemet.
Megbántott szívem tehertől roskadozik:
Ments meg kérlek,
és ölelj át engemet!
S vigyél el engem úgy kérlek én !
Könnyes szemem ne zavarjon téged,
s ne sajnálj te engem ,
hagyd, hogy a fájdalmam
az enyém maradjon:
Vigyél el engem úgy kérlek én !
Ne jöjj majd az én síromig:
Nem fekszem benne ,
s nem alszom itt !
Ezer fúvó szélben lakom:
Gyémánttá lettem a fénylő havon:
Beérő kalászon, nyári napfény,
mint szelíd esőcske az őszi estéken.
Síromnál sírva meg ne állj!
Nem vagyok ott,
mert nincs halál !
ÍRTAM: 2011.09.22.
Gyémánttá lettem a fénylő havon:
Beérő kalászon, nyári napfény,
mint szelíd esőcske az őszi estéken.
Síromnál sírva meg ne állj!
Nem vagyok ott,
mert nincs halál !
ÍRTAM: 2011.09.22.