Hunyd le szemed,
s figyelj rám!
Tudom ha becsukod szemed,akkor is, figyelsz rám.
Ne tagadd,
hogy nem látsz!
Tudom,
hogy becsukott szemmel is meglátsz!
Tudom akarod,
hogy láss!
Akarom én is hogy megláss!
Lehunyt szemmel érezd,
hogy szemeddel látsz,
s add át nekem,
a te szemed fénysugarát:
A te szemedből áradó fénysugarad,
éles látást varázsol nekem újra,
... s beteg szemem,
meggyógyítod nekem újra.
Ha kinyitom majd fátyolos szemem,
szólok majd én neked,
hogy nyisd ki te is nekem,
drága csillogó két szemed!
Összenézve a szemünk,
a te szemed csillogása,
mely az én szememnek tündöklése.
A szemem csillogása,
a te szemed ragyogása lenne.
Zárjuk össze szempillánkat,
tegyük egyé látásunkat.
Láthatnálak újra téged,
élesen és újra *Épen!
Szempillánkat összeérve,
a szemet a száj követné,
újra és újra!
Varázsolj el kérlek újra!
Csókoljuk egymást,
boldogan szívből és újra!
S ne engedj el engem soha újra!
...De te elengedted kezemet,
ne fogd meg azt újra én nekem !
A *Sorskönyvem megírja,
mi az ami boldoggá tehet újra?
Sorsom most a titok őrzi,
s csak akkor nyitja,
ha parancsot adok neki .
A varázslat nem segíthet rajtam,
hiába a gépen a villogás.
Hiába a *Világháló villogása,
s a villogásnak vibrálása,
ha érdektelen az számomra:
Honnan tudjam ,
hogy honnan jön az,
s mi lehet az üzenete,
mely felém tart ?!
A *Jóslat megmutatja azt,
de ne tudd meg,
hogy mi lehet az?
ÍRTAM: 2010.06.05.
SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ
HUNGARY
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés