***** TE VAGY NEKEM ***** ÍRTAM: 2010.04.28. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA charlotte

                                         

 

                                     

Te vagy nekem a szó,                                                              dicséretének fájdalma,                                                   

tartós szomorúsága.
Te vagy nekem
   maga a fájdalom,
szívemnek keserűsége, bánata.
    Mond?
Miért játszott velem az élet? 
... s miért hozott el téged ?
Mi is vagy hát te nékem ?
Ragozni nem kívánlak téged,
mert mit is tudhat az *Élet,
hogy kire lett volna szükségem éppen?
Tévedt az éppen,...
aki adhat örömöt, boldogságot ,
szomorúságot és fájdalmat,
 de adhat kegyetlenséget,
szenvedést, bánatot. 
Megszeretni és akarni ,
ahogy a Föld esőt kíván.
   Talán megtörtént velem,
akkor mégis csak te vagy nekem ?
Hmmm !
 ...  mit is mondhatnék?
         ... hogy te vagy nekem,
   a *Szerelem?
Kit nem érzek magamhoz túl közel,
  s én sértődőnek,
félve érzem magam.
     Azt tudom,
hogy te vagy nekem a mély seb,
a szívemben, elmémben,
 melyet eltávolítani nem tudok én:
    Te vagy az, aki
mély fájdalmat nyújt nekem,
      megbántottságot ad nekem.
   Nem láthatjuk egymást,
még is úgy akarlak én!
Ezért te vagy nekem az,
... aki elrabolja azt,
a békés *Szerelmemet:
    Pedig vigasztalóbb lenne,
számomra a biztos ígéret.
   Te volnál nekem,
az *Ámori Boldogság,
      ... emlékkönyvembe rakva,
Antal , Attila
       néven beírva.
Most kissé csalódott vagyok,
  hogy miért pont te vagy nekem,
az elképzelt *Szerelem?
Hol is ismerkedtünk össze?
neked tudnod kell !
... mert én nem tudhatom azt !
   Hogy zavartalanul,
fenntarthassam életem,
   rád fúvom boldogságom tűzét,
hogy megismerd
         *Szerelmem tűzét!
Te vagy nekem erős *Angyal,
   ki malom követ vet tengerbe.
  S én vagyok fáradozó,
      terhet viselő.
    Te vagy nekem vigaszt nyújtó,
       túlterhelt,
ki parancsolataival
 terheli a *Földünk népét,
   segítséget nyújtva,
hogy megtudj küzdeni,
    az élet rideg valóságával.
    Te vagy nekem,
ki számomra gyógyírt talál,
  a gyönyörűséges ígéret,
mint *Ígéret Földje,
  ki könnyű teher,
nehéz súlyra rakva rám.
   Te vagy ki fogja kezem,
s mégis elengedi azt,
  s így hagyja boldogságomat veszni.
Te vagy ki vágyat elfelejt bennem,
  igazságot, mely oly lelkesen
       izzik bennem,
  s várom, hogy valaki,
szeressen Engem:
   Nem vagyok elégedett,
s  felüdülést sem találok lelkemben,
  mert nyugalmat nem találok én:
    Nagyobb nyereség nálam a félelem,
mint a szerencse !
  Mond?
     Miért hazudtam én,
 hogy megkedveltelek én?
 Talán csak álmodtam ezt én!
   Mond?
Miért nem tudtam,
  elfojtani én?
Miért kellett nekem,
  bevallanom még?
Elhamarkodott ötlet,
melyet már megbántam régen én !
Miért nem kapok viszonozást én?
 Talán a választ,
 tudom is már rég!
     Miért kellett hagynom ezt,
hogy megtörténjen nálam ez?
    Most hová rakjam ezt?
Egy *Álommappába emléke lesz,
egy kulccsal lezárt, *Szerelem!
    Ne kérdezz engem meg,
       utolsó szavam ez!
Egy álom marad ez!

ÍRTAM: 2010.04.28.

SHARLOTTE  SAROLTA  MOLNÁR  KÖLTŐ

NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG 

HUNGARY