2015. június 5., péntek

***** SHARLOTTE - KÖLTŐ ***** FEHÉR RUHA FEHÉR KOPORSÓ ÍRTAM: 2015.02.02. NYÍREGYHÁZA - MÁROKPAPI - ROHOD

















                                          
            




                   SHARLOTTE - KÖLTŐ
            FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA
                Magyarország - Hungary


             
              NYÍREGYHÁZA - MÁROKPAPI                                           ROHOD
    http://sharlotte0207.blogspot.hu


( Sógorom temetésének videója )



                                          


Ami az enyém volt, az is marad.                                                      
A * Sorsom megmutatja azt !
Kiélezett mely szúr és vág,
s pirosra festi a ruhám.
Ha majd a távolban  túl lakom én,
ott sem nyugszom meg én !
Fehér ruhát, fehér koporsót akarok én,
hogy a vérem jobban lássam rajta én,
s majd odaát a túl megtisztítom én.
Mosolyt arcomon már rég éreztem én,
mert vasöklödet azt minden percben lükteted felém !
Tomboló viharrá változtam én,
mert kevés az időm,
és sietek nagyon feléd !
Az *Életem olyan mint a feldúlt
és vihart kavaró tenger,
melyben csak dolgozik az ember,
s egyszer csak céljára rátalál ,
csónakját meg felborítja a halál !
Harcolni a halállal nem lehet,
de szenvednem sokat kell.
Halkan, zokogva fölemelem a fejem,
s azt mondom: Istenem mért is van ez ?
Elindultam csöndben a fénysugár után,
s fehér ruhában árnyam száll felém,
s a *Fehér Koporsómat megtalálom én,
melyben bele is fekszem én !
Nem kell pénze a kincse sem,
mert pénz és kincs nélkül is,
nagyon boldog és gazdag vagyok én.
Lebegő testemmel mindent bejárok én,
s eljutok oda is, hol soha sem jártam én !
Megmutatom neked, ki vagyok én ?
De attól csak fájdalmat remélj !
.... S ha még mindig nem elég,
csak szólj, s rárakok neked még !
Soha sem mond azt, hogy ismertél valaha,
mert letagadlak én !
Hová elindulni akarok én,
nappali világosság
 és éjszakának csodás fényei kísérnek mindenütt.
hol sötétségben sohasem tapogatózom én,
hol *Szabad is leszek én.
Útjaimon végig kísérnek a kedvenc zenéim,
hogy jól érezzem magam én:
A "Valahol minden meg van írva:"
Nem titkolom, hogy könnyes szemem,
megállíthatatlanul könnyeket csöpögtet,
és nem szűnik az,
mert bármi borul rám ott a sötétben,
te csak ne zavarj, mert úgy sem találkozom veled:
Fénytelen, mosolytalan szemem lehunytam:
Kezed - kezemből kicsúszott,
még jó, hogy a gyorsan elszállt pillanat,
segített abban, hogy időben megnyugodjak !
ragyogó csillaggá lettem,
s a magasban járok az égen,
hol váratlan fájdalmas,
rossz perceim elfeledhetem :
Szeretet volt bennem bőven míg éltem,
s nem múlik az el, odaát túl sem !
S ha végső helyemet,
a *Fehér Koporsómmal megtalálom én,
felcsendül majd,
a "Valahol minden meg van írva",
a legkedvesebb zeném:
Ugyan úgy hallani fogom én,
mert ott is *Élni fogok én !
Nyugodt maradok, mert tudni fogom,
hogy ütlegelő kezét,
soha senki nem fordítja felém !
De te maradj merev ,
s nem mozdulhatsz,
míg én azt nem mondom neked,
hogy felkelhetsz !
Legszebb ajándékom a *Fehér ruhám
és a *Fehér Koporsóm,
melyben s mellyel kedvemre vándorolhatok én:
Most érzem igazán boldognak magamat én,
s ráadásul ott, hová igazán vágyom is én !
Istenem, de jó is nekem itt !
Rég várt áldásom, s *Jézusom,
maradj velem itt ! 
Ámen !


                              ÍRTAM: 2015.02.02.-án.
                   Bejegyeztem: 2015.06.05.-én.

                 SHARLOTTE - KÖLTŐ

NYÍREGYHÁZA - MÁROKPAPI - ROHOD
                MAGYARORSZÁG - HUNGARY







2014. október 23., csütörtök

***** KÉK HOLDFÉNY ***** ÍRTAM: 2014.10.16. ( Apukám halálának 22. évfordulója napján: SAROLTA & SÁNDOR " ELŐRE MEGÍRT EMLÉKVERSE " SAROLTA SHARLOTTE KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG - HUNGARY
































A VERS ÍRÓJA:
FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA
SAROLTA & SÁNDOR 
( Előre megírt emlékverse )
MAGYARORSZÁG - HUNGARY 
NYÍREGYHÁZA 
                                        



Amikor az est leszáll,                                                            
s kigyulladnak
 a természet pompás fényei,
fölnézünk az égre,
s az ezüstárnyadat megfestve,
a * Kék holdfényben ,
megtalálunk téged,
mert találkozni akarunk te veled:
Megőrjít a gondolat,
hogy nem lehetsz már velünk,
s nem foghatod a két kezünk .
Amikor madárjajszót hallunk ablakunknál,
ráismerünk fájdalmasan telt perceidre,
s az utolsó együtt eltöltött,
boldogan leélt éveinkre.
Amikor majd * Kék holdfény szórja szét,
és festi meg az égboltnak színét, 
az ezüstszárnyát:
S ha majd lent ott a mélyben ,
hófehérre megtisztul a ruhád,
eszembe jut az * Esküvői ruhánk !
S ahogyan a * Sorskönyved megírta,
a sorsod útjának regényét,
be is teljesedett!
Pedig még várhattál volna,
de sietős volt az utad, 
oda hová elvezetett a te utad,
az örök nyugalomra.
Sírba száll majd veled együtt,
szívünk boldogsága, 
s a szeretetünknek eltelt és lejárt órája.
Életed útja tudjuk, hogy itt véget ért,
de a túlra eljutva, örök nyugalomra tért !
Hogy hová lettek képzeletünknek,
s álmainknak gyönyörű órái ? ....
Sorsodnak története,
megadta reá a választ:
Nincs tovább , nincs folytatás !
Csak könnyeink,
 győzedelmeskednek felettünk:
Hozd vissza őt * Drága Istenem,
... csak egy kósza pillanatra !
Miért múlik el az élet ?
S miért van az, 
hogy nincsen visszaút ?
A megpihent kezed ,
mely értünk oly sokat dolgozott,
mostanra már csak ,
a lenyugvó Nap ,
mutatja meg nekünk az utat,
hogy nélküled nehéz lesz az életünk !
Te leszel számunkra,
az utat mutató fény,
a fák lombjain a levél,
s majd a lehulló falevél.
Megfáradt madárként pihensz meg,
a fák lombjai között:
Kínoz majd csönd,
a nyugalom a magány,
és föntről tekintesz majd reánk !
Virágözön hullik a sírodra,
s * Angyalok vigyázzák,
 majd békés álmaidat !
Téged pótolni soha nem lehet,
s bárhol vagy , s bárhol légy,
majd ott is vigyáznak reád !
Te voltál a legszebb életünk értelme,
az igaz álmunk vágyakozása,
és minden * Boldogságunk !
Most pedig,
 fájó szívünkkel siratunk meg téged:
Elmédben mint fémben a savak,
ösztönösen belemartak,
te kedves és feledhetetlen szép alak !

ÍRTAM:2014.10.16.-án.
                           SAROLTA & SÁNDOR   
                          ( Előre megírt emlékverse )


                                   


                                    SHARLOTTE
               MAGYARORSZÁG - HUNGARY 
                                NYÍREGYHÁZA 










2014. október 16., csütörtök

***** ÉGŐ FÁJDALMAM * ÍRTAM: 2014.05.03. SAROLTA SHARLOTTE MOLNÁR KÖLTŐ - PEDAGÓGUS NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG - HUNGARY HUNGARY


















A VERS ÍRÓJA:
FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA
SHARLOTTE  SAROLTA
                                    
Bennem alszik s nyugszik,
a te titokzatos világod.
Bennem él a te őrjítő álmod.
S mindkettőnkben ég a fájdalom,
mert hiányzunk egymásnak nagyon!
Lüktet bennünk a kimondhatatlan szó,
mely a hangnak akadálya,
mit te bennem hagytál, 
s nekem adtál:
S mond csak?
Vissza hogyan adjam én ?
Gyere és állj elém!
Hiszen úgy akarlak én!
Égő fájdalmamban,
 úgy szomjazom én,
hogy meggyulladok a láztól én !
Halkan zokogva, 
hol sötétség száll reám ,
ott, ahol senki sem lát:
könnyes szemmel visszahív a szám.
Benne vagy a nevetésemben
 és ölelésemben.
Benne vagy a hallgatásomban,
a néma kiáltásomban:
Ha fáinkon csiripelnek a madarak,
mellyel újra itt van a tavasz,
égő fájdalmam lángra lobbantja azt !
Ha nyílik kertemben a sokszínű virág,
abban is téged meglátlak én,
s illatodat is megérzem én!
Ha megcsillan reggel a napsugár,
olyan az nekem,
mintha reám mosolyognál.
Megcsendülsz az éjszakai csöndben is,
s megrezzentesz álmomból is.
Ha vihar zavarja meg nyugalmam,
s a hajladozó fák erős suhogása,
abban a percben ott teremsz te nekem,
mer úgy féltesz te engem !
Szemem az nem láthat téged,
mert oly messze 
és távol vagy te nékem :
Pedig úgy égek fájdalmamban,
hogy *Vízesés alá kell állnom, 
csupasz testemmel.
Ó, bár csak megláthatna engem !
Dübörög az ég, megvillan a fény,
egybefestő kavargó fellegek,
melynek zuhanó cseppjei,
siratnak és itatnak meg engem.
Hol van ilyenkor ,
a te drága segítő kezed?
Úgy szeret téged,
hogy szerelemmel ölellek át:
Nem akarok könnyes szemeket,
csak öröm könnyeket,
mikor *Boldog is lehetek!
Amikor reád gondolok én,
a mennyeknek 
országában vagyok én,
mely fölfelé húz:
Ha találkozom,
 a repülő utamon,
 egy fehér galambbal,
s megkérdi merre tartok én?
Azt felelem: 
Arra hol jól érzem magam én!
Mond drága életem,
Miért akar rosszat valaki én nekem,
Miért a *Boldogságom teszi kockára,
s miért a boldogtalanságom akarja? 
.... mikor *Boldoggá,
de nagyon *Boldoggá,
 akarom tenni az életemet én!
Hogy mit akarok én?
Azt hol szerelmem él, 
akibe szerelmes lettem én!
 őt akarom én!
Őrizni foglak szívemben,
mint aranyló napsugárt a kék tenger,
s elrejtelek mélyen, 
szerető szívemben,
végtelen nagy szerelemmel.
Elvakítod szemem
 a szépségeddel,
s megnyugtatod ,
ha kezed írásra készteted,
mellyel boldoggá is teszel engemet!
Vége szakadás 
és kettétörtség az én életem:
Akkor hol is tartózkodol te,
 boldogság?
Ne mond azt nekem többé, 
hogy *Boldogság!
Ha majd meghalok,
akkor biztosan rád találok én, 
*Boldogság! 
 
ÍRTAM: 2014.05.03.
   NYÍREGYHÁZA

 

SAROLTA SHARLOTTE KÖLTŐ   
FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA