A VERS ÍRÓJA:
FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA
SAROLTA & SÁNDOR
( Előre megírt emlékverse )
MAGYARORSZÁG - HUNGARY
NYÍREGYHÁZA
Amikor az est leszáll,
s kigyulladnak a természet pompás fényei,
fölnézünk az égre,
s az ezüstárnyadat megfestve,
a * Kék holdfényben ,
fölnézünk az égre,
s az ezüstárnyadat megfestve,
a * Kék holdfényben ,
megtalálunk téged,
mert találkozni akarunk te veled:
Megőrjít a gondolat,
hogy nem lehetsz már velünk,
s nem foghatod a két kezünk .
Amikor madárjajszót hallunk ablakunknál,
ráismerünk fájdalmasan telt perceidre,
s az utolsó együtt eltöltött,
boldogan leélt éveinkre.
Amikor majd * Kék holdfény szórja szét,
és festi meg az égboltnak színét,
az ezüstszárnyát:
S ha majd lent ott a mélyben ,
hófehérre megtisztul a ruhád,
eszembe jut az * Esküvői ruhánk !
S ahogyan a * Sorskönyved megírta,
a sorsod útjának regényét,
be is teljesedett!
Pedig még várhattál volna,
de sietős volt az utad,
oda hová elvezetett a te utad,
az örök nyugalomra.
Sírba száll majd veled együtt,
szívünk boldogsága,
s a szeretetünknek eltelt és lejárt órája.
Életed útja tudjuk, hogy itt véget ért,
de a túlra eljutva, örök nyugalomra tért !
Hogy hová lettek képzeletünknek,
s álmainknak gyönyörű órái ? ....
Sorsodnak története,
megadta reá a választ:
Nincs tovább , nincs folytatás !
Csak könnyeink,
mert találkozni akarunk te veled:
Megőrjít a gondolat,
hogy nem lehetsz már velünk,
s nem foghatod a két kezünk .
Amikor madárjajszót hallunk ablakunknál,
ráismerünk fájdalmasan telt perceidre,
s az utolsó együtt eltöltött,
boldogan leélt éveinkre.
Amikor majd * Kék holdfény szórja szét,
és festi meg az égboltnak színét,
az ezüstszárnyát:
S ha majd lent ott a mélyben ,
hófehérre megtisztul a ruhád,
eszembe jut az * Esküvői ruhánk !
S ahogyan a * Sorskönyved megírta,
a sorsod útjának regényét,
be is teljesedett!
Pedig még várhattál volna,
de sietős volt az utad,
oda hová elvezetett a te utad,
az örök nyugalomra.
Sírba száll majd veled együtt,
szívünk boldogsága,
s a szeretetünknek eltelt és lejárt órája.
Életed útja tudjuk, hogy itt véget ért,
de a túlra eljutva, örök nyugalomra tért !
Hogy hová lettek képzeletünknek,
s álmainknak gyönyörű órái ? ....
Sorsodnak története,
megadta reá a választ:
Nincs tovább , nincs folytatás !
Csak könnyeink,
győzedelmeskednek felettünk:
Hozd vissza őt * Drága Istenem,
... csak egy kósza pillanatra !
Miért múlik el az élet ?
S miért van az,
Hozd vissza őt * Drága Istenem,
... csak egy kósza pillanatra !
Miért múlik el az élet ?
S miért van az,
hogy nincsen visszaút ?
A megpihent kezed ,
mely értünk oly sokat dolgozott,
mostanra már csak ,
a lenyugvó Nap ,
A megpihent kezed ,
mely értünk oly sokat dolgozott,
mostanra már csak ,
a lenyugvó Nap ,
mutatja meg nekünk az utat,
hogy nélküled nehéz lesz az életünk !
Te leszel számunkra,
az utat mutató fény,
a fák lombjain a levél,
s majd a lehulló falevél.
Megfáradt madárként pihensz meg,
a fák lombjai között:
Kínoz majd csönd,
a nyugalom a magány,
és föntről tekintesz majd reánk !
Virágözön hullik a sírodra,
s * Angyalok vigyázzák,
hogy nélküled nehéz lesz az életünk !
Te leszel számunkra,
az utat mutató fény,
a fák lombjain a levél,
s majd a lehulló falevél.
Megfáradt madárként pihensz meg,
a fák lombjai között:
Kínoz majd csönd,
a nyugalom a magány,
és föntről tekintesz majd reánk !
Virágözön hullik a sírodra,
s * Angyalok vigyázzák,
majd békés álmaidat !
Téged pótolni soha nem lehet,
s bárhol vagy , s bárhol légy,
majd ott is vigyáznak reád !
Te voltál a legszebb életünk értelme,
az igaz álmunk vágyakozása,
és minden * Boldogságunk !
Most pedig,
Téged pótolni soha nem lehet,
s bárhol vagy , s bárhol légy,
majd ott is vigyáznak reád !
Te voltál a legszebb életünk értelme,
az igaz álmunk vágyakozása,
és minden * Boldogságunk !
Most pedig,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése