***** TÖKÉLETES SZERELEM ***** ÍRTAM: 2008.10.10. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI Szabolcs - Szatmár - bereg - Megye FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA MAGYARORSZÁG - HUNGARY

                                             

                                            

                                          

Ha valakit igazán szeretsz,                                                    

    annak, csak jót kívánhatsz !
Te ilyen vagy hozzám?
 Gyöngéd szálak vonzanak,
     mint leeső zuhatag ....
Szeretetteljes kinyilvánítás,
  apró giccses mozdulatokkal,
    mely biztos, 
hogy szeretetből árad:
Irántam tanúsított érdeklődésed, 
    néha kicsit fájt !
Fájdalmat is okoztál !
 Bár az nagyon igaz,
hogy együtt érző megértő voltál:
   Viszonoztam mert tudtam,
 hogy tőled függök:
Adtál nekem ha kellett napfényt,
    esőt, friss levegőt:
Beragyogtad nekem,
 az eget a csillagokkal ,
  mintha csak.
 bolygón bolyongtam volna,
boldogan veled,
 a csillagok milliói között.
   Tudást adtál nekem,
     a tudás fájáról:
Olyanok voltunk,
 mint Ádám és Éva .
 Nem vétkeztünk,
    pedig lett volna rá alkalom !
Tiszták vagyunk,
 mint tökéletes ember.
  Mintha csak,
 tökéletességben születtünk volna .
Állandóan zavarba hoztál,
    minden mozdulataiddal .
Egyszer el is szóltam magam !
  Féltékenység gyötört,
    de fölöslegesen tetted.
Egy - kétszer,
 játékos,
 véletlenszerű összesimulás,
 s titokban,
 talán még élveztem is játékod .
Apró mozdulatok,
 melyeket kívántam,
   hogy ó bárcsak még csinálnád!
Boldoggá tettél volna vele!
 Emlékszem minden cseledre,
     hogy néha kicseleztél engem .
Szigorú is voltál, 
bár ez nálad,
  szakmai ártalom:
Néha durva,
 mérges szavakkal is
  bántalmaztál, 
de megérdemeltem .
Sokat szenvedtem ártatlanul,
    s megfordult fejembe,
  hagynom kellene!
De fekete fényes, 
selymes hajad,
   ragyogó fekete szemekkel,
      megbabonázott:
Magas termeted, 
huncut mosolyod,
  maradni késztetett .
Az *Énem azt súgta, 
muszáj maradnom .
Pedig csak őrülten tetszettél!
  S annyit tudok, 
hogy nagyon de nagyon !
S muszáj volt, hogy lássalak!
  De tudtodra nem adtam,
mert féltem, 
hogy bántottál volna .
A mikor eljött a befejezés,
    a búcsúzás napja,
kissé egymáshoz simulva,
   egymásba bújva,
élveztem nagyon a búcsúzást !
 S tudom, hogy te is így éreztél!
Még illettünk is egymáshoz !
 Abban a percben, 
arra gondoltam,
   Ó, Istenem!
Bárcsak sohase lenne vége!
 Maradtam volna még,
   de szólítottak, 
s mennem kellett !
S ezzel csak véget ért ,
    a belőlem kiábrándíthatatlan ,
 titkos *Tökéletes Szerelem!

ÍRTAM: 2008.10.10.

SHARLOTTE  SAROLTA  MOLNÁR   KÖLTŐ

NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG  HUNGARY

            
                      
     

***** SEBEZHETŐ ***** ÍRTAM: 1999.05.08. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ EMLÉKDÁTUM: 2009.03.21. - 2010.03.28. NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

* VÁSÁROSNAMÉNYI KÓRHÁZ *

* EMLÉKDÁTUM: *

2009.03.21. - 2010.03.28.

* KÓRHÁZ : *

VÁSÁROSNAMÉNY

* VÁSÁROSNAMÉNYI KÓRHÁZ *

                                         

                                              

                                            

Felbolydult éjszakai nyugalmam,                                        s le sem hunytam a szemem .                                          Töprengtem, emésztettem magam:                                 

 Forgolódtam ágyamban ,
   mert csak,
 állandóan rád gondoltam azóta,
hogy először  megláttalak téged:
Olyan volt,
 mint elsőként felragyogó Nap,
  mely az égboltot bearanyozza:
    Úgy szerettem volna veled ,
többször kettesebe maradni, 
 olyankor amikor az ég kéken ,
csak nekünk ragyogott volna,
 a Nap pedig korongjával világít rajta .
Magas *Hegyről zuhogó vízesés alatt ,
  ruha nélkül állva , ketten egyedül ,
       s csak mi ketten!
 S hallani kacagásunk ,
mely vissza hangozna .
Vizes hosszú hullámos szőke hajam ,
meg - meg rázni csobbanó víztől:
Karodban a válladra összefonódva .
Az örömtől s boldogságtól ,
szívem szorongás fogta volna el .
Testünket s annak tüzes forróságát ,
   lázát, vízesés enyhítette volna:
 Meg volt minden oka: 
A vízesésnek ezüstösen csillogó tükre,
   reánk tükrözött volna ,

mint tükörben a tükörképem.
  Meséltem is neked, igaz történetet: 
Mesémben te nem is kételkedtél .
 Egyszer csak mégis megtörtént ,
     hogy nem hittél nekem:
Csöndesen zokogtam ,
 mintha arcom eső mosná .
Már félhold bámult volna ránk,
 mosolyogva ,
    aztán ,
*Telihold ábrázata  csilloghatott volna .
Nagy hullámok tornyosultak szívemben ,
      s közben elöntötte a bánat .
Sokat aggódtál értem ,
  s köszönöm is ezt neked: 
     De én nyugtatgattalak téged:
Döntened már csak neked kellett !
  Nem szóban hanem írásban ,
     de nem is levélben ,
 hanem egy gépen .
Bekövetkezett az elvárt bocsánat kérés .
Te reám bíztad a döntést ,
     én pedig választottam .
Eleinte Ősz volt ,
       majd az Őszt, Tél követte ,
  a Tél pedig a Tavaszt hozta el !
Zsenge falevelek zöldültek ,
     s tarka virágok nyitottak ,
  mikor egyszer csak szívem ,
       elöntötte a bánat:
Mindent föladtam ,
  s a hullámok összecsapódtak .
Dönteni képtelen voltam,
    mert te elnyelni igyekeztél engem !
Dorgáltál , s ez nem tetszett nekem !
     Tudtam , 
hogy nem lett volna szabad, 
       elkezdenem !
Zöldes barna szemem ,
  a te fekete szemeddel szemezett volna,
     úgy mint akkor ,
  amikor játékosan ,
ugyanezt tetted  valahol!
 Amikor nem láthattalak ,
mintha villám sújtott volna:
Tenyeredbe hajtottam volna homlokom,
     s te kezeddel , 
fejem fölemelted volna ,
  magadhoz szorítva,
s a szám a száddal, 
összeért volna !
  Akkor én,
 nagyon boldog lettem volna !
Hullámok gyakran összecsaptak ,

s nagyokat csobbantak!                                                      

S közben  nevemen szólítva ,                                    szempillantás alatt ,                                                         

   ugyan azt mondtad volna ,
 mint akkor!
" Sebezhető vagyok! "
A lényegre rögtön rátapintva,
   a víz tükre ,
 meg sem rezzent volna!

                    ÍRTAM: 1999.05.08.
    

          * SHARLOTTE - CHARLOTTE *
     NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG                               HUNGARY

***** MÁR NEM TUDOM KI VAGY ***** ÍRTAM: 2009.04.02. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA MAGYARORSZÁG - HUNGARY

                                            

                                            

                                             

Már nem tudom ki vagy ?                                                 

De bántanak érted ez igaz!                                        

Hogy miért ragaszkodom én hozzád ?
     Miért nyújtom ki ,
 karomat te érted ?
Ki vagy te én nekem?
   Számomra csak rejtély az *Élet!
Miért kapaszkodom én beléd ?
 Talán mert szomorú
 és magányos lennék?
Mi az? ... 
Mi fölhevít irántad?
... S rabul ejt benned, az *Imádat!
Mond csak, ismerlek én téged ?
 Vagy csak,
 halvány foszlányok között élek?
  Mikor eltűnsz előlem,

úgy  fáj ez én nekem!                                                           

 De te honnan is tudhatnád ezt ?                                  Ismerned kéne engem ?                                            

S nekem ismernem kellene téged?
Már nem tudom, ki vagy ?
   S mégis vonszolod az utam !
Húzol, rántasz magadhoz ,
  mintha tudnád is,
hogy  ki vagyok én?
   Mond ? ...
Ki vagy Te?
Aki csak úgy játszik velem,
    mint gyerek a labdával:
Vagyok én neked,
    de te ki vagy én nekem ?
Bárcsak tudhatnám személyed ,
    hogy ki is vagy te nekem ?
Talán a *Szeretet?
Eljátszom én neked, 
az *Életemnek sorsát,
      a drámai művet úgy, 
hogy bármit is tehetsz én velem!
Tedd azt, 
hogy újra follyon az én vérem !
Tedd azt, 
hogy újra és újra beteg legyek én !
A mindennapjaim,
 úgy is úgy élem én ! 
 Tedd azt, 
hogy vedd el hajamat !
... úgy is alig van már,
 pár száll belőle !
Nem tudom mi az , 
hogy kemoterápia? 
... Mint ahogyan azt sem mi az,
hogy sugárkezelés?
... még is oda,
 a gyönyörű dús szőke hajam!
Tedd azt ,
hogy ölj meg ha tudsz !
De most már hagyj békén ha tudsz !
Megmutathatod,
 és be is bizonyíthatod azzal, 
hogy emlékeztess engem bármire is !
Tégy amit akarsz!
Akkor sem fogom tudni azt,
hogy ki vagy ?
De valaki vagy , 
aki a halálba küldte,
 majd nem életem !
Szenvedő vagyok már csak én !
S kibírom ha belehalok is én ! 
De leírva neked, 
csak betűkbe szedve:
Hogy honnan is jöttél nekem,
   ki szomorúvá tett engem:
Elmondanám neked,
    életem szomorú sorsát,
 hogy mivé lett az én életem? 
    Keserű vagy édes? 
Inkább keserű az mint édes !
Úgy vágytam arra,
    hogy láthassalak téged!
Úgy vágytam arra,
   hogy megismerjelek téged!
De mindezt már nem akarom én !
Csak átfutott rajtam a gondolat !
Mond, te hogyan érzel ?
    Mond el nekem kérlek,
hallgatlak én téged:
Úgy kedvellek én téged,
  hogy meghalnék te érted ?
Hmmm!
Már nem tudom ki vagy ?
Így hát feledj el engem !
Ne higgye senki sem rólam azt, 
hogy változom én veled,
s ne is remélje azt ! 
Az akarok lenni aki voltam,
s változni nem akarok én !
Nem akarok hosszabbított életet,
hogy mindennap szenvedjek én !
Nem akarok sem béka,
sem kitömött ember,
 vagy állat lenni !
Főleg boszorkány lenni !
nem kell a csiribi - csiribá !
Van akim van, 
és senkit sem akarok én !
Állandóan beteg vagyok én !
Nem tudom , 
hogy ki vagyok én ?
 Mint ahogyan azt sem tudom,
hogy ki vagy te ? 
Csak azt tudom, 
hogy halott vagyok én !

ÍRTAM: 2009.04.02.

SHARLOTTE   SAROLTA  KÖLTŐ

NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI

MAGYARORSZÁG - HUNGARY