SHARLOTTE - KÖLTŐ: ***** SEBEZHETŐ ***** ÍRTAM: 1999.05.08. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ EMLÉKDÁTUM: 2009.03.21. - 2010.03.28. NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye MAGYARORSZÁG

* VÁSÁROSNAMÉNYI KÓRHÁZ *

* EMLÉKDÁTUM: *

2009.03.21. - 2010.03.28.

* KÓRHÁZ : *

VÁSÁROSNAMÉNY

* VÁSÁROSNAMÉNYI KÓRHÁZ *

Felbolydult éjszakai nyugalmam, s le sem hunytam a szemem . Töprengtem, emésztettem magam:

Forgolódtam ágyamban ,
mert csak,
állandóan rád gondoltam azóta,
hogy először megláttalak téged:
Olyan volt,
mint elsőként felragyogó Nap,
mely az égboltot bearanyozza:
Úgy szerettem volna veled ,
többször kettesebe maradni,
olyankor amikor az ég kéken ,
csak nekünk ragyogott volna,
a Nap pedig korongjával világít rajta .
Magas *Hegyről zuhogó vízesés alatt ,
ruha nélkül állva , ketten egyedül ,
s csak mi ketten!
S hallani kacagásunk ,
mely vissza hangozna .
Vizes hosszú hullámos szőke hajam ,
meg - meg rázni csobbanó víztől:
Karodban a válladra összefonódva .
Az örömtől s boldogságtól ,
szívem szorongás fogta volna el .
Testünket s annak tüzes forróságát ,
lázát, vízesés enyhítette volna:
Meg volt minden oka:
A vízesésnek ezüstösen csillogó tükre,
reánk tükrözött volna ,

mint tükörben a tükörképem.
Meséltem is neked, igaz történetet:
Mesémben te nem is kételkedtél .
Egyszer csak mégis megtörtént ,
hogy nem hittél nekem:
Csöndesen zokogtam ,
mintha arcom eső mosná .
Már félhold bámult volna ránk,
mosolyogva ,
aztán ,
*Telihold ábrázata csilloghatott volna .
Nagy hullámok tornyosultak szívemben ,
s közben elöntötte a bánat .
Sokat aggódtál értem ,
s köszönöm is ezt neked:
De én nyugtatgattalak téged:
Döntened már csak neked kellett !
Nem szóban hanem írásban ,
de nem is levélben ,
hanem egy gépen .
Bekövetkezett az elvárt bocsánat kérés .
Te reám bíztad a döntést ,
én pedig választottam .
Eleinte Ősz volt ,
majd az Őszt, Tél követte ,
a Tél pedig a Tavaszt hozta el !
Zsenge falevelek zöldültek ,
s tarka virágok nyitottak ,
mikor egyszer csak szívem ,
elöntötte a bánat:
Mindent föladtam ,
s a hullámok összecsapódtak .
Dönteni képtelen voltam,
mert te elnyelni igyekeztél engem !
Dorgáltál , s ez nem tetszett nekem !
Tudtam ,
hogy nem lett volna szabad,
elkezdenem !
Zöldes barna szemem ,
a te fekete szemeddel szemezett volna,
úgy mint akkor ,
amikor játékosan ,
ugyanezt tetted valahol!
Amikor nem láthattalak ,
mintha villám sújtott volna:
Tenyeredbe hajtottam volna homlokom,
s te kezeddel ,
fejem fölemelted volna ,
magadhoz szorítva,
s a szám a száddal,
összeért volna !
Akkor én,
nagyon boldog lettem volna !
Hullámok gyakran összecsaptak ,

s nagyokat csobbantak!

S közben nevemen szólítva , szempillantás alatt ,

ugyan azt mondtad volna ,
mint akkor!
" Sebezhető vagyok! "
A lényegre rögtön rátapintva,
a víz tükre ,
meg sem rezzent volna!

ÍRTAM: 1999.05.08.