***** TÖKÉLETES SZERELEM ***** ÍRTAM: 2008.10.10. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI Szabolcs - Szatmár - bereg - Megye FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA MAGYARORSZÁG - HUNGARY

                                             

                                            

                                          

Ha valakit igazán szeretsz,                                                    

    annak, csak jót kívánhatsz !
Te ilyen vagy hozzám?
 Gyöngéd szálak vonzanak,
     mint leeső zuhatag ....
Szeretetteljes kinyilvánítás,
  apró giccses mozdulatokkal,
    mely biztos, 
hogy szeretetből árad:
Irántam tanúsított érdeklődésed, 
    néha kicsit fájt !
Fájdalmat is okoztál !
 Bár az nagyon igaz,
hogy együtt érző megértő voltál:
   Viszonoztam mert tudtam,
 hogy tőled függök:
Adtál nekem ha kellett napfényt,
    esőt, friss levegőt:
Beragyogtad nekem,
 az eget a csillagokkal ,
  mintha csak.
 bolygón bolyongtam volna,
boldogan veled,
 a csillagok milliói között.
   Tudást adtál nekem,
     a tudás fájáról:
Olyanok voltunk,
 mint Ádám és Éva .
 Nem vétkeztünk,
    pedig lett volna rá alkalom !
Tiszták vagyunk,
 mint tökéletes ember.
  Mintha csak,
 tökéletességben születtünk volna .
Állandóan zavarba hoztál,
    minden mozdulataiddal .
Egyszer el is szóltam magam !
  Féltékenység gyötört,
    de fölöslegesen tetted.
Egy - kétszer,
 játékos,
 véletlenszerű összesimulás,
 s titokban,
 talán még élveztem is játékod .
Apró mozdulatok,
 melyeket kívántam,
   hogy ó bárcsak még csinálnád!
Boldoggá tettél volna vele!
 Emlékszem minden cseledre,
     hogy néha kicseleztél engem .
Szigorú is voltál, 
bár ez nálad,
  szakmai ártalom:
Néha durva,
 mérges szavakkal is
  bántalmaztál, 
de megérdemeltem .
Sokat szenvedtem ártatlanul,
    s megfordult fejembe,
  hagynom kellene!
De fekete fényes, 
selymes hajad,
   ragyogó fekete szemekkel,
      megbabonázott:
Magas termeted, 
huncut mosolyod,
  maradni késztetett .
Az *Énem azt súgta, 
muszáj maradnom .
Pedig csak őrülten tetszettél!
  S annyit tudok, 
hogy nagyon de nagyon !
S muszáj volt, hogy lássalak!
  De tudtodra nem adtam,
mert féltem, 
hogy bántottál volna .
A mikor eljött a befejezés,
    a búcsúzás napja,
kissé egymáshoz simulva,
   egymásba bújva,
élveztem nagyon a búcsúzást !
 S tudom, hogy te is így éreztél!
Még illettünk is egymáshoz !
 Abban a percben, 
arra gondoltam,
   Ó, Istenem!
Bárcsak sohase lenne vége!
 Maradtam volna még,
   de szólítottak, 
s mennem kellett !
S ezzel csak véget ért ,
    a belőlem kiábrándíthatatlan ,
 titkos *Tökéletes Szerelem!

ÍRTAM: 2008.10.10.

SHARLOTTE  SAROLTA  MOLNÁR   KÖLTŐ

NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG  HUNGARY