***** TE NEM TANÍTHATSZ ENGEM ÍRTAM: 2012.01.26. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI MAGYARORSZÁG - HUNGARY Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

                                          

                                          

                                          

Álnok szívemet,                                                                             
sugárban bocsájtom reád,
   haragommal táplállak,
s nem kiáltok,
mikor megkötözlek téged.
Ínség torkából kiszabadítom azt,
kiket szeretek :
... Tág mezőre hol nem szorongnak,
hanem bővelkedni fognak.
Nem vagyok gonosz,
sem gonosz ítéletű.
   Én igazságban járok,
s az igazságot cselekszem,
és az igazak útját követem.
    Minden ember rólam énekel:
Magamban szívom a vízcseppeket,
s ködéből mint eső csepereg reám,
s a fellegek,
özönnel öntenek és hullatnak reám.
Értem én a felhő szétoszlását,
s annak zúgását.
Megremeg az én szívem,
s kiszökik helyéről:
   Ha megzendül az ég hangja,
 fenségének hangjával,
eljátssza kedvenc dallamát.
   A hónak azt mondom, 

ess le a földre !
A záporesőnek azt, 

hogy szakadjon !
Támadjon a jég,
a víznek szélessége összeszoruljon !
Nedvesség öntözi meg a felleget,
s áttöri a borulatot a villáma.
Felhőnek villáma megvillan,
miként lebegnek a felhők:
  Át melegül a ruhám,
s a föld, nyugton marad .
Elbeszéli nekem,
    s szól is az nekem:
        Bizony , vége van !
Nem látom a Napot,
bár az égbolton ragyog .
A szél átfut rajta és kiderül,
s aranyszínű világosság támad.
   A hajnal csillagot,

 hiába hoznád elő nékem,
hogy vizek bősége beborítson téged.
Felemelem szavamat,
a sötét tüneményes felhőig,
s híg sárrá változik.
Megetetem

 és kielégítem az oroszlán ,
és oroszlánkölykök éhségét:
Meglapulnak tanyádon,
és bokrok között lesben vesztegelnek.
    Hegyeken szedeget,
mindenféle zöld gazt fölkeres:
 Nevetem a félelmet, 

nem remegek,
csörög rajtam a tegez,
  ragyog a szemem,
s kéri , hogy te is tegezz!
A te értelmed miatt, 

sas repül,
  s kiterjeszti szárnyait, 

két égtáj felé:
    Kősziklán lakik,

 és tanyázik,
messzire ellátnak szemei,
s hol dög van,
mindjárt ott terem !
    *Te Nem Taníthatsz Engem!
 Én majd kérdezlek,
s te felelsz nékem !
Mikor együtt örvendeznek

 a hajnal csillagok,
ajtókkal nem zárom el a tengert.
Ruházatot adok a felhőnek ,
s takarója lesz a sűrű homály.
Gonoszokat lerázom magamról,
átváltozom fehér ruhában,
egy *Igazi Angyalnak,
s a fölemelt karokat,
nem engedem összetörni !
Eljutok a tenger forrásáig,
bejárom annak mélységes fenekét.
Utam oda visz, 

hol a világosság lakik.
   S megkeresem,

 a sötétségnek hol a helye?
Megismerem lakásának útját,
s talán az *Enyémre is rátalálok !
Ha szétterjed enyémre is 

a keleti szél a földön,
s megindul harmatcseppje,
és nem rejtőzik el a víz:
Eljő az idő is,
amikor megpihenni térek *Atyámhoz!
   Mert , hogy nincs *Senkim,
ki odaát vár reám,
   és csillagporon lépdelek ,
majd a szivárványon át :
   Legkeserűbb,

 könnyeket ejtesz majd értem,
és a benned hagyott *Emlékem,
    él tovább majd *Benned !

De te akkor sem taníthatsz engem !

                       ÍRTAM: 2012.01.26. 

SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ 

MAGYARORSZÁG - HUNGARY

NYÍREGYHÁZA