Ha én *Boldognak érzem magam, az egész Föld megemelkedik.
Szívemnek elmélkedése,
tudomány:
Beszédre hajtom fülemet,
kedvenc zenémmel nyitom meg mesémet.
Ki látja a *Sírgödört ?
Ráérek én arra !
Ha valami megragad engem,
elenged az engem.
Szépségem tökéletes,
okosságban fényeskedik.
Emésztő tűz nincs előttem,
erős forgószél nem kerülget.
Hívom az Eget a Földet,
hogy megítéljen engem .
Erdőnek vadja is szeret engem,
nem kerget az engem.
Hegyemnek,
Beszédre hajtom fülemet,
kedvenc zenémmel nyitom meg mesémet.
Ki látja a *Sírgödört ?
Ráérek én arra !
Ha valami megragad engem,
elenged az engem.
Szépségem tökéletes,
okosságban fényeskedik.
Emésztő tűz nincs előttem,
erős forgószél nem kerülget.
Hívom az Eget a Földet,
hogy megítéljen engem .
Erdőnek vadja is szeret engem,
nem kerget az engem.
Hegyemnek,
minden szárnyasát ismerem én .
Ha megéhezném,
nem halnék éhen én !
Gyűlölöm a fenyítést !
De ha mégis vétkezném,
mosd meg az én ruhámat fehérre,
hogy az igazak között lehessek.
Kiszaggatom a szívem,
hogy a hónál is fehérebb legyen az !
Nyelvem is folyton csak elmélkedik,
olyan mint éles olló ,
haragnak mestere.
Eltakarítom,
kigyomlálom magamból a rosszat,
hogy az *Élők Földjén Élhessek!
Ha még egyszer tévedek ,
rajtam nem nevethet:
Mint zöldellő olajfa remélek,
mert jóságos és Igaz vagyok,
hogy el ne tévelyegjek én:
Ki vigyáz reám ,
mikor *Egyedül vagyok ?
Ki fekszik mellettem,
s ki őriz engemet,
mikor csöndes álmom alszom én ?
Ki törli le könnyes szemem,
amikor állandóan sírok én ?
Ki ölel át engem,
amikor nyugtatni kellene engem ?
Ki segít ha bajban vagyok,
s kétségbe esésemben ,
Ha megéhezném,
nem halnék éhen én !
Gyűlölöm a fenyítést !
De ha mégis vétkezném,
mosd meg az én ruhámat fehérre,
hogy az igazak között lehessek.
Kiszaggatom a szívem,
hogy a hónál is fehérebb legyen az !
Nyelvem is folyton csak elmélkedik,
olyan mint éles olló ,
haragnak mestere.
Eltakarítom,
kigyomlálom magamból a rosszat,
hogy az *Élők Földjén Élhessek!
Ha még egyszer tévedek ,
rajtam nem nevethet:
Mint zöldellő olajfa remélek,
mert jóságos és Igaz vagyok,
hogy el ne tévelyegjek én:
Ki vigyáz reám ,
mikor *Egyedül vagyok ?
Ki fekszik mellettem,
s ki őriz engemet,
mikor csöndes álmom alszom én ?
Ki törli le könnyes szemem,
amikor állandóan sírok én ?
Ki ölel át engem,
amikor nyugtatni kellene engem ?
Ki segít ha bajban vagyok,
s kétségbe esésemben ,
összeroskadva kiáltozom én,
mert beteg vagyok én ?
Ki az ki betakar,
amikor nagyon fázom én?
Ó, ezek a sok kérdések ,
melyre válaszokat ,
sohasem kapok én !
Szerelemről,
mert beteg vagyok én ?
Ki az ki betakar,
amikor nagyon fázom én?
Ó, ezek a sok kérdések ,
melyre válaszokat ,
sohasem kapok én !
Szerelemről,
meg már nem is beszélek én !
*Boldogságra meg már ,
gondolni sem merek én !
Kiszaggatom a szívem,
hogy egy darabot adjak neked én ,
annyira *Szeretlek Én !
Megenni akar,
mintha kenyeret enne .
Két szívvel áldom a te nevedet,
mert meggyógyítasz engemet !
Amikor keservesen bolyongok,
és jajgatok,
mert *Bánt Valaki Engemet,
azért nem tudsz te róla,
mert hiába reszket a szívem érted,
rettegés esett én reám,
és borzongás vesz körül engemet ,
mivel úgy sem válaszolsz te nekem,
hiába írok én te neked!
Vajha szárnyam volna,
mint békegalambnak,
elrepülnék nagyon messzire tőled,
hogy megnyugodj te tőlem !
Pusztában is tévelyegnék,
mint hajléktalan érted,
csak ne bántsalak,
ne zavarjalak téged,
amikor dolgozol te éppen !
S ha a pusztában ,
sietnék kiszabadulni,
a sebes szél és forgószél elől,
mert háborgást érzek erejében,
olyannak érzem én azt,
mintha előled kellene futni, menekülni !
Mikor félnem kellene is tőled,
akkor is csak benned bízom én ,
csak azt nem tudom én, hogy mért ?
Hiába kapaszkodom én,
mindig visszazuhanok én !
Az esést már régtől ismerem én,
s ha esek vagy zuhanok, nem mindegy az ?
Csak hulla legyen az !
ÍRTAM: 2012.02.07.
HUNGARY
*Boldogságra meg már ,
gondolni sem merek én !
Kiszaggatom a szívem,
hogy egy darabot adjak neked én ,
annyira *Szeretlek Én !
Megenni akar,
mintha kenyeret enne .
Két szívvel áldom a te nevedet,
mert meggyógyítasz engemet !
Amikor keservesen bolyongok,
és jajgatok,
mert *Bánt Valaki Engemet,
azért nem tudsz te róla,
mert hiába reszket a szívem érted,
rettegés esett én reám,
és borzongás vesz körül engemet ,
mivel úgy sem válaszolsz te nekem,
hiába írok én te neked!
Vajha szárnyam volna,
mint békegalambnak,
elrepülnék nagyon messzire tőled,
hogy megnyugodj te tőlem !
Pusztában is tévelyegnék,
mint hajléktalan érted,
csak ne bántsalak,
ne zavarjalak téged,
amikor dolgozol te éppen !
S ha a pusztában ,
sietnék kiszabadulni,
a sebes szél és forgószél elől,
mert háborgást érzek erejében,
olyannak érzem én azt,
mintha előled kellene futni, menekülni !
Mikor félnem kellene is tőled,
akkor is csak benned bízom én ,
csak azt nem tudom én, hogy mért ?
Hiába kapaszkodom én,
mindig visszazuhanok én !
Az esést már régtől ismerem én,
s ha esek vagy zuhanok, nem mindegy az ?
Csak hulla legyen az !
SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ
NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁGHUNGARY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése