Lehúllatja levelét,
mint az olajfa az ő vírágát.Tűz emészti meg,
az ajándékokból származó,
kevés kicsi *Életet.
Mi Íngerel Téged *Országom,
... hogy így felelsz ?
Szavakat fonsz össze ellenünk,
s csóválhatjuk fejünket,
a nyomorúság végett.
Népünk *Fájdalmát elvenni nem tudod,
s te pedig fárasztod , pusztítod,
s megölöd Népedet, a szegényebb Népet.
Ha összenyomod a Népet,
népnek haragja széttéphet téged,
s űldözni is fog érte!
Ellenségként víllogtatod *Népedre fogaid:
A vílágosságból a sötétségbe taszítod,
a Föld kerekségéről is elűzöd .
Nem lesz se fíad, se lányod,
kiket írányíthatnál:
Akkor meg minek a Kormány a kezedbe?
Néped a pusztulástól megborzad,
és rettegés fogja el őket,
a most élő embert Országunkban.
Ilyen a lakóhelyünk, az *Országunk,
...de ebből mi nem kérünk!
Meddig búzdítod még népednek a lelkét,
s kínzod még éhínséggel?
Ellened szomorúságban megerősödik néped,
és pöffeszkedik majd,
hogy az Ő hálójával,
te nem veheted körül!
A kiáltozást megunja majd a *Nép,
és erőszak miatt,
távol űzöd el néped Országom,
s elídegenednek tőled az emberek,
mert idegennek tartanak tégedet.
Még a kisdedek is megvetnek téged:
Bőrükhöz és husukhoz ragad ,
az Ő csontuk,
és csak fognak húsával menekülhetnek meg.
Ha megéríntenéd őket kezeiddel,
megelégedést éreznének testükkel.
A te szemeiddel kell meglátnod,
mert a dolog gyökere,
benned rejlik Országom!
Mint az álom,
úgy repül el*Néped,
s eltűnik mint az éjjeli látomás.
A szemek melyek rád ragyognak,
hogy a szegények kedvébe járjál,
csontjaik is megtelnének,
s nem roskadna a porba .
Víperának mérgét nem tudja kihányni néped,
s nem láthatják folyóvízeket,
a tejjel és mézzel folyó patakokat.
Gyomruk sincs megtelve,
drágaságot megmenteni sem tud,
tartós jólléte, bősége, szükséget lát.
Mikor megtölteni akarja hasát,
te tűzet bocsájtasz reá !
Fúvás nélkül való tűz emészti meg a néped,
jövedelmük eltűnik,
szétfolyik mint a tenger.
Elszenvedni téged Országom nem lehet,
de néped szájára rakja kezeit.
Az eltíkkadtnak vízet nem adsz,
éhezőtől megtagadod a kenyeret:
Az árváknak karjait eltöröd:
Sötétség és víznek árja borítja el néped,
hogy ne láthassanak téged Országom !
Lásd a csíllagok is ott fent ,
igen magasak,
s van, hogy homály mögött vannak,
s az ég kerületén járnak.
Ha én elgondolok valamit,
sikerül is az én nekem,
s az *Útamon , Világoság Fénylik!
De a népeden súlyos a csapás,
mégis szájukat megtöltik,
mentő erősséggel:
Ledobod útjáról a Szegény Népet,
s lappanganak ők nyomorúságban.
Testi ruha nélkül járnak,
hídegben takarójuk sincsen,
s hogy zápor csúrog le róluk,
a hajlékukat szíklák ölelik.
Megsebbzett lelkük kiált hozzád *Országom,
mert napjaik olyanok,
mint halálnak árnyéka!
Szárazság és hőség nyeli el a hó vízét ,
elfelejti őket az *Anyaméh,
s féregnek lesz édessége ,
s nem bízik már az * Életbe!
ÍRTAM: 2012.01.20.
NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG HUNGARY
SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése