Lezárom ajtómat,
s előtted ki nem nyílik az .Tengernyi vizet bocsájtok rád,
s felforgat téged, mint a földet.
Nálam az erő az okosság,
mely *Király bilincseit is feloldja.
Eltávolítom az ajkadból kijövő beszédet,
s elveszem tanácsod :
Szégyent zúdítok rád,
s hatalmasnak övét megtágítom,
hogy soha ne merj a közelembe jönni !
Sötétségből is feltárom,
a mélységes titkokat,
megnövelem *Nemzetemet,
s a rosszakat elűzöm veled együtt én .
Elveszem eszét is annak ki rossz,
és úttalan pusztában bújdostatom őt .
Sötétben tapogatózik majd,
és megtántorodik mint a részeg.
Látja az én szemem,
és hallja az én fülem,
s tudja okosságom ,
mit kell tennem veled ?
Haszontalan vagy !
S inkább jobb lenne,
ha mélyen hallgatnál.
Tőlem érkezik hozzád félelem,
mért én szaggatnám,
Tőlem érkezik hozzád félelem,
mért én szaggatnám,
fogaimmal testemet?
S mért én szorítsam markomban
S mért én szorítsam markomban
a lelkemet,
hogy megöljön engemet?
Elrejtem arcomat,
mert ellenségemnek tartalak.
A letépett falevelet is üldözöd,
hogy halott legyen neked .
de van ,
hogy megöljön engemet?
Elrejtem arcomat,
mert ellenségemnek tartalak.
A letépett falevelet is üldözöd,
hogy halott legyen neked .
de van ,
*Ki Vigyáz Lábaim Léptére,
s *Vigyáz az Én Utamra!
Megvizsgálja lábam nyomát,
s velem van éjjel - nappal .
Mellette kinyílok mint a virág,
és el nem hervadok .
Nem tűnik el mint az árnyék,
és *Állandó:
Reménységem van, mint a fának,
melyet ha levágnak,
s *Vigyáz az Én Utamra!
Megvizsgálja lábam nyomát,
s velem van éjjel - nappal .
Mellette kinyílok mint a virág,
és el nem hervadok .
Nem tűnik el mint az árnyék,
és *Állandó:
Reménységem van, mint a fának,
melyet ha levágnak,
ismét kihajt,
és az *Ő hajtásai el nem fogynak .
A víznek illatától kifakadok,
s én is ágakat hajtok,
s oly *Boldog Vagyok Most !
Álmomban is *Csak Vele Vagyok !
Elrejt engem, mert tudja ,
hogy a te haragod, az nem múlik.
Az Én hadakozásomnak veled vége,
csak te követsz még engem mindig .
Akit én *Szeretek,
az Ő keze alkotása aranyat ér .
A hegy is szétomlott és eldőlt,
elmozdult helyéről,
mikor te bántottál engemet !
A köveket elkoptatja a víz,
a földet elsodorja annak árja:
Az Én személyiségemet,
és az *Ő hajtásai el nem fogynak .
A víznek illatától kifakadok,
s én is ágakat hajtok,
s oly *Boldog Vagyok Most !
Álmomban is *Csak Vele Vagyok !
Elrejt engem, mert tudja ,
hogy a te haragod, az nem múlik.
Az Én hadakozásomnak veled vége,
csak te követsz még engem mindig .
Akit én *Szeretek,
az Ő keze alkotása aranyat ér .
A hegy is szétomlott és eldőlt,
elmozdult helyéről,
mikor te bántottál engemet !
A köveket elkoptatja a víz,
a földet elsodorja annak árja:
Az Én személyiségemet,
úgy tetted semmivé:
Hatalmaskodtál rajtam szüntelen,
de mostantól ennek vége lett !
Önmagadért fájjon a tested,
s a lelked is keseregjen.
Akit én nagyon szeretek,
széles tudománya van neki.
Megtölti önmagát keleti széllel,
beszéddel és szavakkal,
melyek segítenek rajtam.
Oktatja az emberek száját,
s ajkai bizonyítanak ellene,
Formáltat engem,
s el nem hagy engem.
Rápillantott szemem,
s elragadta szívem:
A félelmem hangja cseng,
Hatalmaskodtál rajtam szüntelen,
de mostantól ennek vége lett !
Önmagadért fájjon a tested,
s a lelked is keseregjen.
Akit én nagyon szeretek,
széles tudománya van neki.
Megtölti önmagát keleti széllel,
beszéddel és szavakkal,
melyek segítenek rajtam.
Oktatja az emberek száját,
s ajkai bizonyítanak ellene,
Formáltat engem,
s el nem hagy engem.
Rápillantott szemem,
s elragadta szívem:
A félelmem hangja cseng,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése