FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA
SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ
NYÍREGYHÁZA - ROHOD
de úgy is ébredek:
Nehéz a sírás, nehéz a bánat ,
mely nyomja a szívét, e családnak:
Csillaggá változom,
barangolok az égen,
mert te nem jössz felém ,
úgy mint réges - régen !
A sorsom könyvében,
így van megírva,
nehéz lesz *Életem,
mert derékon törte ketté,
az élet vihara !
Nincs ki simogatja kezem ,
arcom sem mosolyog,
hiába szólítasz,
hangom úgy sem hallhatod !
Egy jaj nem sok,
annyit sem mondok én!
Csak rosszul érzem magamat én!
A rosszat,
s a rosszakarót, megérzem én!
De meg van az értelme,
hogy miért ?
Segítségemért cserében,
letolást kapok én,
durva szavakkal, kitört bosszúval !
Annyiszor halok én meg,
ahányszor elvesztem a reményt !
Kiszabott esztendők letelnek,
lelkem meghanyatlott:
Útra kelek én,
s nem térek vissza én!
... S már nem is létezem én!
Halott vagyok én !
Pihentetem bántott kezemet,
s ahogyan elfogynak napjaim,
keresem szememmel kapumat,
hol behatolok én,
s meglátom én,
a megváltott igazi reményt !
Ott hol szívemben,
Pihentetem bántott kezemet,
s ahogyan elfogynak napjaim,
keresem szememmel kapumat,
hol behatolok én,
s meglátom én,
a megváltott igazi reményt !
Ott hol szívemben,
nem érhet őrlő fájdalom,
hol nem bánthat,
bosszúból áramlott akadály,
barát szívéből ütő szerszám,
mitől vérezzek én!
Nem kell fájdalom,
sem szomorúság, sem bánat,
sem kifolyó vér ,
mely bőrömet áztatja:
Öröm és boldogság kell nekem,
mely fölvidít !
Szabadság és szerelem,
s olyan barát,
ki jóban, rosszban mellettem áll !
Te aki szeretetet adtál,
Te aki mellettem álltál,
mégis versz te engem:
Hülye gyerek !
Megnyugodtál már?
Sohasem feledd el azt,
hogy halványul szívemben az emlék,
sohasem szűnik az meg,
mert verted lelkem ,
és az nagyon fájt nekem!
Nem akarhatod igazán, hogy éljek,
hogyha nem féltesz !
Nincs benned szeretet irántam,
kialudt az már,
s álarc az csupán már !
Kétszínűséget élni:
... életet élni így nem lehet!
Most cirógatást adok,
hol nem bánthat,
bosszúból áramlott akadály,
barát szívéből ütő szerszám,
mitől vérezzek én!
Nem kell fájdalom,
sem szomorúság, sem bánat,
sem kifolyó vér ,
mely bőrömet áztatja:
Öröm és boldogság kell nekem,
mely fölvidít !
Szabadság és szerelem,
s olyan barát,
ki jóban, rosszban mellettem áll !
Te aki szeretetet adtál,
Te aki mellettem álltál,
mégis versz te engem:
Hülye gyerek !
Megnyugodtál már?
Sohasem feledd el azt,
hogy halványul szívemben az emlék,
sohasem szűnik az meg,
mert verted lelkem ,
és az nagyon fájt nekem!
Nem akarhatod igazán, hogy éljek,
hogyha nem féltesz !
Nincs benned szeretet irántam,
kialudt az már,
s álarc az csupán már !
Kétszínűséget élni:
... életet élni így nem lehet!
Most cirógatást adok,
mert most féltelek,
s nagyon szeretlek,
... aztán meg megverlek !
De mi rosszat tettem én?
Csak mert jót kívántam én?
Tégy belátásod szerint amit akarsz !
De ne bánts te engemet!
Nem vagyok ragacs !
Mi mindenre ragad !
Értem én a szót,
csak ne bánts engemet!
Mert kapok én így is eleget !
ÍRTAM: 2011.05.21.
s nagyon szeretlek,
... aztán meg megverlek !
De mi rosszat tettem én?
Csak mert jót kívántam én?
Tégy belátásod szerint amit akarsz !
De ne bánts te engemet!
Nem vagyok ragacs !
Mi mindenre ragad !
Értem én a szót,
csak ne bánts engemet!
Mert kapok én így is eleget !
ÍRTAM: 2011.05.21.
SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ
NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG
HUNGARY
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés