Drága Magyar Szülőföldem, mint hatalmas *Aranyrög! Drága Édes Szülőföldem !
Nagy vagy te nekem, drága kinccsel!
Itt van igazán kincsem,
értékes kincsem ...
Három földbe ásva,egy pedig földfelszínén árulkodó,
s lassan majd összeomló:
negyven éve hagytalak el téged,
de már milyen régtől ?
Csupán csak azt keresem,
hogy ami énedből megmaradt,
visszaszerezzem !
Az árván árválkodó,
családunk birtoka:
Ha látogatlak ne hídd nekem,
... amikor mosolygok *Rád ,
mert az álarc csak arcomon !
Megsiratlak drága kincs:
Hányszor hiányzik ölelésed,
melyet jöttömmel,
vénülő, pihenő állagod nyugtat meg .
Látni akarom havas tetődet ,
zsengén kihajtott,
kizöldülő zúzmaraid,
reád hullott sárga faleveleidet,
pontosan úgy,
mint évszakok váltakozását:
Szép vagy te nekem *Szülőföldem !
Sokkal szebb,
mint ezelőtt voltál.
Nem vagy te már olyan,
ki csak aluszik !
Ébredező, *Éber vagy,
fejlődő és felfelé ívelő .
Vajon most mi újról álmodol?
Megsúgnád nekem?
Létezésed sorsa épülni, szépülni ,
s leszel te olyanná,
mint csillogó, fénylő csillámpor.
Kicsordul könnyem,
s neked pedig *Szülőföldem,
visszapillant két szép szemed,
meglebbennek hajtincseid,
visszatükröződik két piros orcád ,
s én búsulok,
mert elhagyni készülök .
De megvárom az estét,
a csillagfényes estét,
hogy feldobja szívem,
ha látom a csillagfényes *Kincset!
Eszembe jut sírva,
azok akik éppen,
árván hagytak téged:
Elsuttogod nékem,
maradj még te nékem,
ne menj még!
Egyedül nem jó,
nagy a csönd, *Félek!
Suhogj hát !
... Susogj hát !
Had halljam szavadat !
S ha kéred, hogy maradjak,
mi mást is mondhatnék ?
Maradnék!
ÍRTAM: 2007.10.20.
MAGYARORSZÁG - NYÍREGYHÁZA - HUNGARY
Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye
ROHOD
SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ
reád hullott sárga faleveleidet,
pontosan úgy,
mint évszakok váltakozását:
Szép vagy te nekem *Szülőföldem !
Sokkal szebb,
mint ezelőtt voltál.
Nem vagy te már olyan,
ki csak aluszik !
Ébredező, *Éber vagy,
fejlődő és felfelé ívelő .
Vajon most mi újról álmodol?
Megsúgnád nekem?
Létezésed sorsa épülni, szépülni ,
s leszel te olyanná,
mint csillogó, fénylő csillámpor.
Kicsordul könnyem,
s neked pedig *Szülőföldem,
visszapillant két szép szemed,
meglebbennek hajtincseid,
visszatükröződik két piros orcád ,
s én búsulok,
mert elhagyni készülök .
De megvárom az estét,
a csillagfényes estét,
hogy feldobja szívem,
ha látom a csillagfényes *Kincset!
Eszembe jut sírva,
azok akik éppen,
árván hagytak téged:
Elsuttogod nékem,
maradj még te nékem,
ne menj még!
Egyedül nem jó,
nagy a csönd, *Félek!
Suhogj hát !
... Susogj hát !
Had halljam szavadat !
S ha kéred, hogy maradjak,
mi mást is mondhatnék ?
Maradnék!
ÍRTAM: 2007.10.20.
ROHOD
SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés