Amit te tudtál, nem tudja már senki .
Amit meg most tudsz,azt csak én tudhatom senki más !
S így foglak én téged,
*Örökké Szeretni!
Amit te adtál nekem,
azt nem adjuk tovább,
a titkos,
Amit te adtál nekem,
azt nem adjuk tovább,
a titkos,
*Örök Boldogságunk Kulcsa!
A kulcs zálogát nálam megtalálod,
s ha nyitni akarod,
én kitárom ajtaját:
Csak mond ?
Melyik égtáj felé mutasson ?
Különös az égtáj,
mely egyfelé mutat,
hová az emléked vezet,
s emlékeddel megkezdi az utat:
Csöndes a fájdalmam,
az örök boldogságom,
türelemmel viselem,
az emléked magamban:
Kicsordult könnyemet,
a döbbenet a fájdalom okozza,
a búcsúszót kimondani nem tudja .
Friss virágtól elillanna,
el, tova el !
Csak el innen el !
Minél messzebbre el !
Jóságom hitem,
majd friss virágok őrzik:
Elmondják majd neked gyászomat,
hogy arcomból,
szememből fakad szomorúságom,
s mosolyom lelkünkben megmarad .
Nem nyílik majd a kapum,
nem kattan a zár,
nem hallom ha jön,
mert te engem már rég elhagytál !
Ölelő kezeddel,
kezemet szaggatva engeded el ,
mert szerető szíved,
nem örül már nekem !
Köszönöm azt,
melyre tanítottál:
Legnagyobb volt szereteted,
melyet leginkább értékelek:
Egy szép tavaszi napon dédelgettél:
... Könnytől , fájdalomtól,
mert nem voltál mellettem,
soha azon a napon!
Fájlalom hiányod,
s nem ragyog majd úgy a Nap,
de tudom,
hová kell majd mennem?
Fel a *Hegyre !
.... a *Szokott Helyre!
*Hegyoldalban,
... hol csöndben szenvedek majd,
egész életemben:
Szenvedő helyem,
melyet csak te tudhatsz,
.... hol boldogságot felválthat szomorúság ,
a nyugodt csöndes helyen ,
éjjel - nappal,
hol kibeszélhetem magam,
.... s meghallgatják szavam !
Talán még segíthetnek rajtam,
hogy igazán boldog maradjak!
Eljön a Király majd,
fehér lovon értem,
s a felhőkkel elragad majd engem:
S hogy ki tett engem szenvedővé?
Ez az én titkom marad,
de örömmel teszem érte,
s ez tesz boldoggá engem:
Mert *Boldogságom,
a szenvedést is jelenti nekem!
A kulcs zálogát nálam megtalálod,
s ha nyitni akarod,
én kitárom ajtaját:
Csak mond ?
Melyik égtáj felé mutasson ?
Különös az égtáj,
mely egyfelé mutat,
hová az emléked vezet,
s emlékeddel megkezdi az utat:
Csöndes a fájdalmam,
az örök boldogságom,
türelemmel viselem,
az emléked magamban:
Kicsordult könnyemet,
a döbbenet a fájdalom okozza,
a búcsúszót kimondani nem tudja .
Friss virágtól elillanna,
el, tova el !
Csak el innen el !
Minél messzebbre el !
Jóságom hitem,
majd friss virágok őrzik:
Elmondják majd neked gyászomat,
hogy arcomból,
szememből fakad szomorúságom,
s mosolyom lelkünkben megmarad .
Nem nyílik majd a kapum,
nem kattan a zár,
nem hallom ha jön,
mert te engem már rég elhagytál !
Ölelő kezeddel,
kezemet szaggatva engeded el ,
mert szerető szíved,
nem örül már nekem !
Köszönöm azt,
melyre tanítottál:
Legnagyobb volt szereteted,
melyet leginkább értékelek:
Egy szép tavaszi napon dédelgettél:
... Könnytől , fájdalomtól,
mert nem voltál mellettem,
soha azon a napon!
Fájlalom hiányod,
s nem ragyog majd úgy a Nap,
de tudom,
hová kell majd mennem?
Fel a *Hegyre !
.... a *Szokott Helyre!
*Hegyoldalban,
... hol csöndben szenvedek majd,
egész életemben:
Szenvedő helyem,
melyet csak te tudhatsz,
.... hol boldogságot felválthat szomorúság ,
a nyugodt csöndes helyen ,
éjjel - nappal,
hol kibeszélhetem magam,
.... s meghallgatják szavam !
Talán még segíthetnek rajtam,
hogy igazán boldog maradjak!
Eljön a Király majd,
fehér lovon értem,
s a felhőkkel elragad majd engem:
S hogy ki tett engem szenvedővé?
Ez az én titkom marad,
de örömmel teszem érte,
s ez tesz boldoggá engem:
Mert *Boldogságom,
a szenvedést is jelenti nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése