* NYÍREGYHÁZA *
* NYÍREGYHÁZA *
Poros út, porfelhő fuvallata,
sivatagnak repülő,apró molekuláris szemcséi,
messziről jött s érkező hívatlan vendég,
a természet csodája.
Vékony fehér fátylan átszűrt homály,
képet takaró átlátszó fehérség,
megfestett hófehér terjengő légáramlat:
Én ide rakom magam !
Tetszel nekem Magyarország!
Befestlek téged,
de te ne akard !
Emlékem így akkor is megmarad !
Nyüzsgő, hívogató,
lélegzetelállító,
éden kertben illő csoda,
a világ csodája .
Homályos szememmel betakarlak téged,
s én akkor is tisztán látlak téged !
Keringőt játszó hófehér ruhában,
fényt adok neked,
s megmutatom az utat neked .
Porosan is ragyogsz te nekem,
de vigyázz csak ember !
... féltsed és óvd a *Föld hosszú életét,
ha meghal, te is utána mégy !
Emberekben,
fájdalmasan kevés könyörület:
Kedvesség? Hmm! Minek az?
Csak késő ne legyen az !
Megjövendölt engedetlenség:
Szkeptikusak, illojálisak, hálátlanok .
Ha elvonulok én,
emlékem örökké benned él:
Vadak, a jóságot nem szeretők:
Arcátlan ember,
aki az erőszakhoz folyamodik .
Ölts magadra könyörületet,
gyöngéd vonzalmat, kedvességet.
S adj hozzá méltó szeretetet !
Belső emberként,
meg erősödhetsz .
A gyöngeség,
a gyöngéd tulajdonság:
Fájdalmas tapasztalatokban volt részem,
életünk során.
Ha kihűl a *Föld,
kihűl a szeretet,
s eltűnik az *Élted !
Hoppá!
Jó nagyot koppantam, s ez fáj !
Jó reggelt!
A lecke föladva!
Porfelhő ha takar téged,
az nem fájhat neked,
csak kárt tesz benned .
De az ember ha megsérti tested,
megkarcol, megsebez,
nagyon fájhat is az neked!
... Most pedig havas a táj,
jéggel,
zúzmarával s hulló hópelyhekkel,
mely sirat is az vele téged:
Ha esik a hó vagy eső,
sírok s hullik könnyeim ,
s a fájdalom eléri lelkemet ,
s Én csöndben tovább megyek :
Könnyek szöktek a szemembe,
miközben,
hófehér bolyhos teremtményt figyelek ,
közvetlen közelről .
Feküdtem a jégen,
centiméterekre a pofijától:
Belenéztem szénfekete szemébe,
s végig futott a hideg a hátamon,
a gyönyörűségtől .
A kis szőrcsomó,
egyetlen pillantásáról,
lélegzetvételéről sem akartam lemaradni:
A futók a versenyen,
mindnyájan futnak,
de csak egy kapja meg a díjat !
Vajon , tudod e ?
.... hogy én leszek a díjas?
Poros útból csillámpor,
rózsa szirmokat hullató:
Csillogó, vakító, villogó fények,
melyek meg - meg villannak,
hol vibrálnak,
mely a szépnek mutatványa .
Búcsúzom hát,
te pedig jöjj utánam!
Poros útból csodát csinálni,
s jó éjszakát kívánni!
ÍRTAM: 2009.11.26.
NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG
HUNGARY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése