Amikor a csillagokkal tele eget bámulom, örömkönnyek úszkálnak szemembe. Figyelmem mély érzéseket
kavar fel bennem, melytől lelkem,
nem tud megszabadulni.
Az *Élet még előttem áll,
mégis milyen szomorúnak érzem magam?!
Nincs nekem se örömöm,
se boldogságom!
Minden okom megvan, az elkeseredésre:
Hol van a vigaszt nyújtó támaszom?
Az én (1) drága igaz barátom?
Távol tőlem, de nagyon távol!
Hol eltűnik, hol felbukkan!
Testnek élete a vérben van,
ezért van, hogy az összes fájdalomtól,
csak félelem gyötri szívemet.
Tudom, s értem is a szlogent !
... "Nyafis" vagyok !
Mégis miért van az,
hogy az élet,
szinte már nem is kell nekem !
És miért van az,
hogy állandóan úgy érzem,
nekem sírnom kell?
Mitől nem nyugszik meg,
szívemben a gondolat?
Mi az? ...
Miért felkavar a gondolat ?
Ha tudom is reá a választ,
mégis miért van az,
hogy úgy érzem hinnem kell,
a gondolatnak, mely felkavar,
s mégsem akarok hinni?
Talán a hiba bennem él?
Érzésemet irányítani nem tudom!
Az igazság életem ösztönző ereje:
Megosztanám,
hogy ürességet ne érezzek:
Nálam a barátság,
szorosabb lett szívemben,
mint (1) Igaz Barát !
Viszonozást azt nem várok,
mert felfogni nem tudom ésszel,
mi történik körülöttem?
Ne kérdezz rá
és ne merj kérdéseket fölrakni !
Túl közel kerültünk egymáshoz,
távolodni nem tudok !
Jó erkölcsömet megrontani nem akarom:
Még is mintha formálnák érzésemet!
Egy arra fogékony személy,
ki magányosságot,
nem eredményezne nekem:
Legnépszerűbb, legizgalmasabb,
s legtitokzatosabb *Valaki:
Bolondság lenne nem megérteni,
s nem felfogni, amit akkor érzek,
ha megosztom gyönyörűségem,
hogy rajtam tanulmányozza,
a *Jelent .
Sosem viszonozta,
iránta érzett *Szerelmem:
De eljő majd a nap,
hogy végül megtör,
mint hideg , kemény jég,
de tőlem viszonozás nem fog áradozni!
Felejts el engemet !
Szomorúság, boldogtalanság
okozója vagy és maradsz meg nekem!
ÍRTAM:2010.05.21.
NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG HUNGARY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése