2010. október 20., szerda

***** GYÖNGÉD EMBER ***** ÖCSÉM EMLÉKÉRE ÍRTAM: 2009.12.07. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA












                                          





* KINGAUIANA *



*KINGA* & UNOKATESTVÉRE
ROHODON





SZABOLCS




Melyikünknek ne lenne szüksége szeretetre,                 
    mint magasságra,
        vagy mélységre? 
 Felemelő, lehangoló érzésre?
    Nem vagy boldog,
 ha szeretnek téged ?
Halkan ha füledbe súgják,
     hogy *Szeretlek téged !


Meggyengülsz,
        mintha láz tiporná tested:
    Elhalványulsz,
  mint amikor kéklő égbolt,
fehér foszlányokkal beborul .
Takargatod magad,
 hogy ne lássanak Téged !
 Vagy éppen mélységesen,
    megbántanak téged?
Esetleg cserben hagynak téged?
     Zűrzavaros az *Élet: 
A vidám elme,
   jó orvosságul szolgál ,
      a szomorú lélek pedig,
megfárasztja a csontokat !
... S most fagyos csönd !
Katasztrofális romokba dőlt áradat !
    Segítségért kiáltó szegény,
mert érzi a veszélyt!
Elnyomott, kinek nincs segítője .
      Mit érzel legbelül ?
Hogy megértsd vágyaid,
 félelmeid?
  Segítsek, mert beteg vagy ?
Konzultáljak egy specialistával?
... Megőrizni méltóságod,
romlott állapotot feloldani:
 Pedig az én szavaim vigasztalóak: 
Nézz mélyen a szemembe !
S figyeld a barnás zöld,
    vagy kék szempárt .
A viszályod kezdete olyan,
  mint amikor hagyják,
     a vizet kiszáradni .
Patakpartján megmosdani ,
oly jó lenne néked,
a tiszte víz,
 az elmédet visszaadná néked,
de te hagyod , 
hogy szétmossák inkább néked ,
csak ne kelljen neked *Élned !
Mért akarsz fájdalmat én nékem ? 
Nézd csak ! 
 Pedig milyen gyönyörű a *Nap felkelte,
      s milyen nyugodt a tenger !
Te pedig  mint törött üveg,
   hullámok pusztítója,
    dülöngélő öreg ház,
  mint kókuszpálma .
Hatalmas hullám,
     mely kitép helyedről .
Kétségbeesett ember veszéllyel:
  Remegsz és sírsz!
Erősen áradó !
Vízbe ugrok érted csak lásd,
 hogy mennyire *Szeretlek téged !
Hálaéneket énekelsz te nékem?
    Könyörgő sziget sem elég te érted!
Elmozduló tengervíz,
      leromboló,
szívből jövő fájdalom !
  Félek Én,
 hogy elveszítlek téged,drága Öcsém!


                      ÍRTAM:2009.12.07.


         SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ 
           *CHARLOTTE*
    NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG                               HUNGARY 
     

1 megjegyzés: