***** BŰBÁJOS BOSZORKA SZAVA ÍRTAM: 2012.02.08. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI MAGYARORSZÁG - HUNGARY Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

Az én lelkem,

 oroszlánok között van,                                   

s tűzokádók között fekszem.                                             Hálót készített lábam alá,                                              vermet ásott én előttem.                                           

Akkor,                                                                              

        mért nem énekelsz te nékem,                                             s játszod el kedvenc dalomat?                                          

 Ha eltemetni kívánsz te engemet,
  az altass évekre ,
melyet te kívánsz én nekem: 
Inkább füled dugod be,
hogy ne hallhass engem,
    bűbájos boszorka szavát:
Ne várd meg számat kinyílni!
      Megrontalak téged,
s a bajod ellátom te néked ,
hidd el ezt nékem !
 Nem vagyok gyáva !
Fogaidat is összetöröm,
  véredet megindítom,
hogy follyon széjjel mint a víz.
Agyad kikapcsol,
s már nem is látod a napot !
   Ugye ügyes voltam ?
De feleleted hiába is várom,
mit hallod te már azt?
    Égőn fog elragadni forgószelem:
Bosszúállásom látván,
öröm és boldogság fog el,
mert reám támadni ,
 vérontó emberre,
 hiba volna az tőled !
Ordítani fogsz, mint az eb,
csácsogni ajkadon,
de a hang az nem jön ki azon,
s ki is hallgatna meg téged?
    Bujdosóvá is tehetlek,
hogy sohasem lássalak tégedet!
Mond csak ? ... 
Melyiket tegyem meg ?
Csak lásd jó szívemet,
egy *Bűbájos Boszorkát,

ki válaszút elé állít tégedet! 

Te ölni akartál engemet,                                    

s most megkapod,

 ezt cserébe tőlem.
  Hosszú szenvedést ígérhetek,
melyeket te adtál nekem !
   Szerintem tetszeni fog,
de remegni fogsz !
   Készülj fel !
Bódító méreggel itatlak,
 mert ellenem támadtál,
   s mond csak ?
Emlékszel még hányszor is tetted ?
Az én erős kősziklám,

 betemet majd téged,
talán egy serpenyőben,

 meg is mérnek téged!
Kiapadsz, elepedsz a földön,
melynek nincs vize.
Zsírral és kövérséggel,
 teljen meg tested még jobban,
   hogy mozgás közben,
 ne használd fegyvered !
Földnek mélységébe juttatlak,
rókáknak leszel eledele.
Elrejtlek, vissza nem hozlak többé!
   Meglő téged valaki hirtelen,
és sokat üt majd rajtad,
úgy merj többet *Bántani Engem!
Hódolatom,

 az *Elképzelt Lovagomé,
s *Boldog is lehet az !
  Hegyeket épít erejével,
lecsillapítja,

 a tenger habjainak zúgását,

s *Megkoronázza az Esztendőt,                                            

s nyomdokain kövérség fakad.
 S én pedig szárazzá változtatlak,
s tűzbe , vízbe juttatlak téged:
A füstöd szétszéled,
s viaszod elolvad a tűz előtt !
A Föld ha megremeg,
tudom, te már nem leszel !
Az Egek csöpögése megindul.
Én pedig cseresznyék között heverek,
s repülő galamb szárnyain ,
melyeket ezüst borít be,
mint vitorla tollai,
... melyek színarany fényűek .
Szétszórlak téged,
mintha hó esett volna.
A pártütők is ide jönnek majd lakni,
mert lábaikat vörösre festem,
s vérükből eb nyelve vacsorázik.
   * Királytól kapok majd érted ajándékot,
s egek - egein ülök majd,
ezüstmadarakkal terpeszkedve:
   Sárba már nem esem,
örvénybe sem kerülök,
s az áradat sem borít föl engem !
   Elfáradtam kiáltásban,
torkom is kiszáradt,
de szemeim azok csodát művelnek,
 ... s *Végre Boldog is Lehetek !

ÍRTAM: 2012.02.08.

SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ 

NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG

HUNGARY

        

***** AMIKOR FÉLNEM KELLENE TŐLED ÍRTAM: 2012.02.07. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

Ha én *Boldognak érzem magam,                                                  az egész Föld megemelkedik.                                                     

Szívemnek elmélkedése, 

tudomány:
Beszédre hajtom fülemet,
kedvenc zenémmel nyitom meg mesémet.
Ki látja a *Sírgödört ?
  Ráérek én arra !
Ha valami megragad engem,
elenged az engem.
Szépségem tökéletes,
okosságban fényeskedik.
Emésztő tűz nincs előttem,
erős forgószél nem kerülget.
Hívom az Eget a Földet,
hogy megítéljen engem .
Erdőnek vadja is szeret engem,
nem kerget az engem.
  Hegyemnek,

 minden szárnyasát ismerem én .
Ha megéhezném,
nem halnék éhen én !
Gyűlölöm a fenyítést !
  De ha mégis vétkezném,
mosd meg az én ruhámat fehérre,
hogy az igazak között lehessek.
       Kiszaggatom a szívem,
hogy a hónál is fehérebb legyen az !
Nyelvem is folyton csak elmélkedik,
olyan mint éles olló ,
haragnak mestere.
Eltakarítom,
  kigyomlálom magamból a rosszat,
hogy az *Élők Földjén Élhessek!
Ha még egyszer tévedek ,
    rajtam nem nevethet:
Mint zöldellő olajfa remélek, 
mert jóságos és Igaz vagyok,
hogy el ne tévelyegjek én:
Ki vigyáz reám ,
  mikor *Egyedül vagyok ?
Ki fekszik mellettem,
    s ki őriz engemet,
 mikor csöndes álmom alszom én ?
Ki törli le könnyes szemem,
     amikor állandóan sírok én ?
Ki ölel át engem,
       amikor nyugtatni kellene engem ?
Ki segít ha bajban vagyok,
   s kétségbe esésemben , 

összeroskadva kiáltozom én,
  mert beteg vagyok én ?
Ki az ki betakar,
    amikor nagyon fázom én?
Ó, ezek a sok kérdések ,
  melyre válaszokat ,
sohasem kapok én !
Szerelemről, 

meg már nem is beszélek én !
*Boldogságra meg már ,
gondolni sem merek én !
Kiszaggatom a szívem,
hogy egy darabot adjak neked én ,
annyira *Szeretlek Én !
Megenni akar,
mintha kenyeret enne .
Két szívvel áldom a te nevedet,
 mert meggyógyítasz engemet !
Amikor keservesen bolyongok,
és jajgatok,
    mert *Bánt Valaki Engemet,
azért nem tudsz te róla,
      mert hiába reszket a szívem érted,
rettegés esett én reám,
és borzongás vesz körül engemet ,
mivel úgy sem válaszolsz te nekem,
    hiába írok én te neked! 
Vajha szárnyam volna,
mint békegalambnak,
elrepülnék nagyon messzire tőled,
   hogy megnyugodj te tőlem !
    Pusztában is tévelyegnék,
mint hajléktalan érted,
csak ne bántsalak, 
ne zavarjalak téged,
   amikor dolgozol te éppen !
S ha a pusztában ,
sietnék kiszabadulni,
a sebes szél és forgószél elől,
mert háborgást érzek erejében,
olyannak érzem én azt,
mintha előled kellene futni, menekülni !
Mikor félnem kellene is tőled,
akkor is csak benned bízom én ,
   csak azt nem tudom én, hogy mért ?
Hiába kapaszkodom én,
  mindig visszazuhanok én !
Az esést már régtől ismerem én,
s ha esek vagy zuhanok, nem mindegy az ?
 Csak hulla legyen az !

                    ÍRTAM: 2012.02.07.

SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ

        NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG
                           HUNGARY

***** TE MENTESZ MEG ENGEM ÍRTAM: 2012.02.03. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye MAGYARORSZÁG - HUNGARY

Tágas térre állítod lábamat,                                                      

s ahogyan múlnak az évek,
elrabolod lelkemet.
Életem kezedben van:
   De hogyan is hívnak téged?
Ma éjjel rám nehezedik a kezed,
ki hozzád fohászkodik,
minden alkalmas időben.
A nagy vizek áradnak.
.S *Te Mentesz Meg Engem örömmel.
Szemeiddel tanácsolsz engem,
annyira féltesz engem,
hogy minden félelemből,
kimentesz te engem .
Sok bajom van, mert igaz vagyok !
Mégis őrzöl,
s ha kell, segítségemre kelsz!
Gyönge vagyok mint a növény,
s elfonnyadok:
 Te látod helyem,
s én nem vagyok ott !
De te hűséggel, hűs erővel csillapítasz ,
mert látod, hogy eljön a napod.
Megszilárdítod lépteim,
ha elesek nem terülök el,
mert te támogatsz engem a kezeddel:
Én kegyes vagyok,
s el nem hagyhatsz engem !
Szívembe benne vagy,
mert a jövendő a *Béke emberé.
Épséges testem neked köszönhetem,
mert fejemet elborítod okos teherrel.
Amikor megtelek gyulladással,
erőtlen, 

összetört vagyok és jajgatok:
Kívánságomra te velem vagy ,
beteg szívem *Téged Akar!
Ha közel vagyok az eleséshez,
mikor a *Bánatom Előttem Van:
Sietsz segítségemre,
s vigyázol útjaimra.
Nyelvemmel szádat is mosdatom,
mert annyira hálás vagyok,
amikor fölgerjed a nyelvem,
hogy fölhevült állapota, 

tűzig gerjedez !
Árnyékként járunk kettesben,
az én szépségem vezényel.
Figyelsz kiáltásomra,

 könnyhullatásomra,
... hozzám hajolsz,
s én reád hajolok.
Sziklára állítod lábaimat,
megerősíted lépteim.
Ha megcsalnál,
nem tartanám vissza ajkaimat.
Bajok, 

melyek körülvettek engem,
melyeknek számuk sincsen,
abban is *Velem voltál,
s te sohasem késtél.
    Tudom, hogy kedvelsz engem,
támogatsz engem:
Folyóvízre kívánkozom veled,
hogy könnyeim hulljanak bele:
Zuhatagjaink hangjára ,
víznek áradása,
hullámok összecsapása,
ez mind , csak is *Értünk vannak,
s ezt éjnek éneke követi:
 Ugye Velem Maradsz?
S mit rajtam látsz,
ezt mind neked adom én !
Cserében rögtön mondom is neked,
... hogy *Akarlak Én !
Vigyél fel a *Hegyre is engem !
      Tudom Királyom,
hogy szépségemet nagyon *Kívánod !
A kontrollod leszek,
mert én is őrülten *Kívánlak !
Ha elkapsz engem,
... alád vetem magam,
ahogyan *Te Akarod !
S Te pedig maradsz fölül !
      mert *Én Így Akarom !
S onnantól kezdve,
      a *Tiéd Vagyok!

                         Írtam ...2012.02.03.  

SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ

NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG  

NYÍREGYHÁZA

                                 

***** HARAGOMNAK TŰZE ÍRTAM: 2012.02.01. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

Fénnyel ékesítem fel magam,                                              

haragomnak tűzét,

 rád bocsájtom én :
Orcádat porba rejtem,
s bekötöm mélységes sötétséggel.
Fűvel fogsz élni,
s lágyékodnak inai,

 egymásba fonódnak.
A *Hegynek füve az Enyém !
Ott , hol a mező vadja játszadozik.
Ha árad majd a folyó,
nem siet felém,
az erőm szépsége, 

tüsszentésem ,
fényt sugároz neki,
és szemeim mint  a hajnal szempillái,
megállítja azt .
Szájamból tüzes láng,
és szikrák omlanak ki,
orrommal forró levegőt lövellek.
Leheletemmel,

 meggyújtom a haldokló szenet.
Testemhez egy másik test tapad,
mert önmagában,

 nem izeg - mozog az .
Felkavarom a mély vizet,
s kettesbe arannyá tesszük azt :
mire a tenger megőszül,
világos ösvényt hagyni magunk után,
ráérünk azt.
Bilincsedet le nem szaggatom rólad:
Az eszes *Királyod én vagyok,
s szenvedni fogsz,
amíg csak én akarom!
Azt akarom,
félj és reszkess, 

minden napjaidban.
Felébredek,
mert az én Istenem támogat engem,
Elfáradok könny hullatásban,
 sóhajtásomban,
s egész éjjel ágyamat áztatom,
mert, hogy *Olyan Egyedül vagyok!
Szemem a bánattól elbágyad:
az Én *Életemet és igaz szívemet,
szabadítsd meg, Istenem!
Vagy tarts meg Engemet,
mint szemed fényét,
s törődj velem,
mert te tudod, ki az ki bánt ?
... S tudod mi az ami bánt?
Most még földre terít,
de várok rád Istenem, 

a te cselekedetig,
hogy megszabadíts végleg,

 a markai közül .
Szállj vele szembe ,
terítsd le őt,
s szabadítsd meg lelkemet ,
e gonosz embertől.
Ne hagyd, 

hogy elevenen sírba dobjon engem !
   Vagy fogass meg engem ,
a halál tőreivel,

 hogy haljak én meg!
Ha látnom kell őt,
fényerő tör át testemen :
Törd hát őt apróra,
s lehűt az Engemet:
Az ilyen ember szél elé való por,
és megtapadt sár.
Erőszakos ember,

megvakítja szememet,
és eltöri a kezemet.
   Aki kívánatos számomra,

 az aranynál is,
és édesebb a méznél,
azé a jutalmam.
Füves legelőn megnyugtat engem,
csöndes vízhez terel engem,
s nem félek a gonosz embertől,
mert *Ő velem van !
Amikor megszólal a zene, 

a vizek fölött:
Én ott leszek benne,
s te keress meg engem !
Vízből felemelsz te engem,
s játszadozol velem:
Öröm száll be hozzánk,

 reggel és este is.
Jókedvből,

 erősséget állítottál föl *Hegyemre,
de néha elrejted orcádat,
melyért ,

szüntelenül kiáltozom én reád,
hogy abba hagyhatnád már!
Mért használja testem a vérem?
    Hogy neked *Éljek?
 Pedig úgy *Szeretlek Én Téged!
Leoldoztad gyászruhámat,
körülöveztél örömmel,
ott bent a vízben,
amikor zengett neked az ének ,
a kettőnk kedvenc dallama.
Felébresztettél a sírba szállók közül:
      Kősziklán, védőváram vagy te :
Vezess hát engem !

                        Írtam : 2012.02.01.

SHARLOTTE  SAROLTA KÖLTŐ

       NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG
                            HUNGARY