***** A VÉGZETEM JELÉNEK CSILLOGÁSA ***** ÍRTAM: 2011.06.06. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

Ó Istenem, miért születtem én?                                        

... Ha ilyen hamar folyik le életem:                                   Mennyire fáj e földi szenvedés,                                  végzetem ez lesz már látom én.                                                 Csellengő  gyermekként,                                                         

aztán meg felnőttként,
 egyre megy mindkettő !
Válogatós modellt ,
Életem sorsa nem játszik,
ha kell lecsap keményen,
a *Bántalmazó Fájdalom!
Mért is kerülne el engem?
 Kivétel nem vagyok,
kit kezdettől fogva ,
csak a fájdalom rázza !
Várhatnék,
 de nem birok már várni !
A keserűség, szomorúság eltipor,
mint kirobbant láz,
s meggyulladt tűz testemen,
és éget engemet:
.... mely úgy fáj,
hogy a végzetem  jele már !
Életem végzetének sorsa ez már,
mely így van ez megírva,
*Sorskönyvbe beírva:
Vártam már eleget ,
s bár az elég , nem elég elégszer.
Tudom én ... 
hogy feladnom nem szabad még !
Várnom kell még !
De félő, hogy *Végzetem Jele elragad, 

s szárnyaltat majd engem!
Elsodor mint víznek árja,
s meg nem áll az !
Azért bennem él a tudat,
a vágy, hogy elkerülni kíván:
Kívánságomra parancs,
a *Végzetem Jelének elhagyása,
figyelmen kívül hagyása:
Tudom, az énem mit kíván,
 s mi lenne a jó neki ?
Haragban nem akarok lenni:
Békét , harmóniát akarok én!
Mért kell nekem sürgetnem azt ,
amit nem akarok én?
Vajon sikerülhet még ?
Drága szellemem ments meg engemet!
Működni akarok én,
éltetnem Önmagam,
... hiszem, hogy egyedül is megy ez !
Nem vagyok erős ,
tudom én azt ,
de ha akarom én azt ,
menni fog az !
Kérek és kapok!
Szeretek és szeretni fognak !
Hiszek, és hisznek majd nekem:
S talán még győztes is leszek!
Add meg nekem *Uram a pillanatot !
A pillanat szépségét, gyönyörét,
hogy *Karrieremet, 

*Költőnek nevezzék !
s talán, még büszke is lehetnék !
Művem életem útjának,
sorsának szakaszait, megmutatja .
Nekem életre kelti azt !
Tükörképemet, 

visszatükrözi az nekem!
Megvillantott emlékképek,
jól jönnek majd nekem,
megnyugtatnak engem,
 mert szívem az úgysem felejt !
Megfestett képek,
az emlékképek bennem,
mozaikdarabból összerakott mesterség:
Szívhez szóló foltok,
mely árnyékát filmvászonra vetíti,
hogy had tudja meg mindenki !
Csokorba szedve,
s a csokorra bokrétát kötve ,
vázába lökve !
Mert így dobott el engem,
lökve az egyke!
Egy az *Egyke után,
... no, nézzük csak ?
Volna szavam hozzá !
De a hallgatás, a legjobb álmodozás !
Nem cselekszem, 

csak mert nem merek:
Kincset veszíteni ?
Mért volna az jó nekem?
Kincsre - kincset halmozok én,
S meglásd a csillogás fényében,
ott ragyogok én!
Testem szépségét megmutatom én:
Varázskölteményű Ruhám,
leöltöm magamról,
mint amikor *Költői beszédemben,
 a szavakkal játszadozom én!
Mert érzem hogy kívánsz,
s érzem hogy mit kívánsz?
Úgy varázsolok én !
Tündéri szépségem ,
 megmutatja neked  énemet,
hogy mit adok én neked?
* A szex élvezetét!

                       ÍRTAM : 2011.06.06

    NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG                  HUNGARY
        SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ

         
           

***** VIRÁGERDŐ KÖZEPÉBEN A SZOKOTT HELYEN ***** ÍRTAM: 2011.06.04. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA ( 18 éven felülieknek! )

                                                                                                                                                                                                             

Sebem nem gyógyul be,                                                       

hiába rohan az idő:
Könnyem nem apad el,
mert szomorúságom,
s bánatom nem engedi azt .
Zokogom állandó fájdalmamban,
s a fájdalom nehéz súlya alatt.
A bennem élő arc,
egy megfestett kép,
bájos tekintettel,
végtelen szeretettel.
Átkaroló kéz most , hogy össze ér,
... s fogod kezem, de el nem engeded,
tőlem valaki elszedett:
Együtt is sírhatnánk,
megtörve a csendet,
had tudja meg mindenki ,
hogy mennyire szeretlek !
Egyedüli vigaszom, s reményem,
az elképzelt elérhetetlen gondolat,
melyben ringatom *Önmagam:

Virágerdő közepében,                                                        
ott fenn a Hegyen! Hegyoldalon:                                        

Landol szívem csöndesen,
ott hol legalább megpihen ,
egy másik szívtől,
melyet messze vitted tőlem el:
Varázsillat erőssége,
könnyeimet kicsalja,
könnycseppektől áztatódik,
át a ruha rajtam.
 Hű, ha ! 
 De szexis lettem !
Az átlátszó ruhát ,
 levetni azt nem merem !
S a bőrömet nedvesség árassza !
Merész a ruhaköltemény ! 
A nagy Ő majd élvezi! 
Egyedül, a virágerdő közepében,
mit is tudnék én tenni ?
Talán jön majd egy társ,
aki boldoggá akar tenni:
A virágerdő hol is lehetne?
  A szokott helyre raktam,
talán meg is talál rajta!
Csak könnyes szemem, azt ne lássa,
könnycsepptől áztatva:
A szívem szakad meg,
ha eszembe jut a sok kedves szó ,
vicces dolgok,
amiket mondott vagy tett,
s közben rájövök,
hogy nem hagyhat el teljesen!
Emlékezetünkben bennünk él,
mindkettőnk emléke:
Mióta is ismerjük mi egymást ?
...  S honnan is ?
Az íwíwnél elköszönni,
nem volt alkalmunk !
Szétváltunk búcsú nélkül,
azt hittem végleg elmentél:
Aztán meg újra összehozott a * Sors,
 ... de miért?
Máig sem hiszem el,
hogy most újra *Együtt lehetünk,
mint csípet - csapat,
.... aztán egy nagy csapat!
Fogni akarom lélekben a kezed,
Istenem ! 
Mért nem engedi meg?
Kérlek segíts meg engemet!
Fogtad te drága kezem,
de mindig elengedted nekem !
Mert nem akarsz te engem !
Olyan nagyon fáj minden,
de neked azt mondom:
... olyan nagy baj, nincsen!
Az álmom az szép és gyönyörű,
majd fényes felhőkön át,
találkozunk mi még !
Egy mosoly  az semmibe sem kerül,
hogy akinek adhatnám,
boldogan elvigye !
Vár rám tudom,
 ott hol csitítgat, csókol és altat:
a szent békés hatalom ,
 a kisírt , elfáradt testemet .
Annyira szeretlek én tégedet!
Van aki őriz engem,
mint napsugár a tengert,
elrejtve szomorúan,
s végtelen szeretettel:
Elmegyek én tőled,
mint a lenyugvó nap:
De reményem éltet és vezet,
hogy egyszer majd ,
találkozom veled !

                       ÍRTAM. 2011.06.03.
       

   NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG    HUNGARY

SHARLOTTE  SAROLTA KÖLTŐ