Sebem nem gyógyul be,
hiába rohan az idő:Könnyem nem apad el,
mert szomorúságom,
s bánatom nem engedi azt .
Zokogom állandó fájdalmamban,
s a fájdalom nehéz súlya alatt.
A bennem élő arc,
egy megfestett kép,
bájos tekintettel,
végtelen szeretettel.
Átkaroló kéz most , hogy össze ér,
... s fogod kezem, de el nem engeded,
tőlem valaki elszedett:
Együtt is sírhatnánk,
megtörve a csendet,
had tudja meg mindenki ,
hogy mennyire szeretlek !
Egyedüli vigaszom, s reményem,
az elképzelt elérhetetlen gondolat,
melyben ringatom *Önmagam:
Virágerdő közepében,
ott fenn a Hegyen! Hegyoldalon:
Landol szívem csöndesen,ott fenn a Hegyen! Hegyoldalon:
ott hol legalább megpihen ,
egy másik szívtől,
melyet messze vitted tőlem el:
Varázsillat erőssége,
könnyeimet kicsalja,
könnycseppektől áztatódik,
át a ruha rajtam.
Hű, ha !
De szexis lettem !
Az átlátszó ruhát ,
levetni azt nem merem !
S a bőrömet nedvesség árassza !
Merész a ruhaköltemény !
A nagy Ő majd élvezi!
Egyedül, a virágerdő közepében,
mit is tudnék én tenni ?
Talán jön majd egy társ,
aki boldoggá akar tenni:
A virágerdő hol is lehetne?
A szokott helyre raktam,
talán meg is talál rajta!
Csak könnyes szemem, azt ne lássa,
könnycsepptől áztatva:
A szívem szakad meg,
ha eszembe jut a sok kedves szó ,
vicces dolgok,
amiket mondott vagy tett,
s közben rájövök,
hogy nem hagyhat el teljesen!
Emlékezetünkben bennünk él,
mindkettőnk emléke:
Mióta is ismerjük mi egymást ?
... S honnan is ?
Az íwíwnél elköszönni,
nem volt alkalmunk !
Szétváltunk búcsú nélkül,
azt hittem végleg elmentél:
Aztán meg újra összehozott a * Sors,
... de miért?
Máig sem hiszem el,
hogy most újra *Együtt lehetünk,
mint csípet - csapat,
.... aztán egy nagy csapat!
Fogni akarom lélekben a kezed,
Istenem !
Mért nem engedi meg?
Kérlek segíts meg engemet!
Fogtad te drága kezem,
de mindig elengedted nekem !
Mert nem akarsz te engem !
Olyan nagyon fáj minden,
de neked azt mondom:
... olyan nagy baj, nincsen!
Az álmom az szép és gyönyörű,
majd fényes felhőkön át,
találkozunk mi még !
Egy mosoly az semmibe sem kerül,
hogy akinek adhatnám,
boldogan elvigye !
Vár rám tudom,
ott hol csitítgat, csókol és altat:
a szent békés hatalom ,
a kisírt , elfáradt testemet .
Annyira szeretlek én tégedet!
Van aki őriz engem,
mint napsugár a tengert,
elrejtve szomorúan,
s végtelen szeretettel:
Elmegyek én tőled,
mint a lenyugvó nap:
De reményem éltet és vezet,
hogy egyszer majd ,
találkozom veled !
NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG HUNGARY
SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ
*****/ CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK !
VálaszTörlés***** / CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK !
VálaszTörlés