***** NE BÁNTS ENGEMET ***** ÍRTAM: 2011.05.21. SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

SHARLOTTE SAROLTA KÖLTŐ

NYÍREGYHÁZA - ROHOD

                                     

Könnyes szemmel fekszem,
de úgy is ébredek:
Nehéz a sírás, nehéz a bánat ,
mely nyomja a szívét, e családnak:
Csillaggá változom,
barangolok az égen,
mert te nem jössz felém ,
 úgy mint réges -  régen !
A sorsom könyvében,
így van megírva,
nehéz lesz *Életem,
mert derékon törte ketté,
az élet vihara !
Nincs ki simogatja kezem ,
arcom sem mosolyog,
hiába szólítasz,
hangom úgy sem hallhatod !
Egy jaj nem sok,
annyit sem mondok én!
Csak rosszul érzem magamat én!
A rosszat,
s a rosszakarót, megérzem én!
  De meg van az értelme,
hogy miért ?
Segítségemért cserében,
letolást kapok én,
durva szavakkal, kitört bosszúval !
Annyiszor halok én meg,
ahányszor elvesztem a reményt !
Kiszabott esztendők letelnek,
lelkem meghanyatlott:
Útra kelek én,
s nem térek vissza én!
... S már nem is létezem én!

Halott vagyok én !
Pihentetem bántott kezemet,
s ahogyan elfogynak napjaim,
keresem szememmel kapumat,
hol behatolok én,
s meglátom én,
a megváltott igazi reményt !
Ott hol szívemben, 

nem érhet őrlő fájdalom,
hol nem bánthat,
bosszúból áramlott akadály,
barát szívéből ütő szerszám,
mitől vérezzek én!
Nem kell fájdalom,
sem szomorúság, sem bánat,
sem kifolyó vér ,
mely bőrömet áztatja:
Öröm és boldogság kell nekem,
mely fölvidít !
Szabadság és szerelem,
s olyan barát,
ki jóban, rosszban mellettem áll !
Te aki szeretetet adtál,
Te aki mellettem álltál,
mégis versz te engem:
 Hülye gyerek !
 Megnyugodtál már?
Sohasem feledd el azt,
hogy halványul szívemben az emlék,
sohasem szűnik az meg,
mert verted lelkem ,
és az nagyon fájt nekem!
Nem akarhatod igazán, hogy éljek,
 hogyha nem féltesz !
Nincs benned szeretet irántam,
kialudt az már,
s álarc az csupán már !
Kétszínűséget élni:
... életet élni így nem lehet! 
Most cirógatást adok, 

mert most féltelek,
 s nagyon szeretlek,
...  aztán meg megverlek !
 De mi rosszat tettem én?
Csak mert jót kívántam én?
Tégy belátásod szerint amit akarsz !
De ne bánts te engemet!
Nem vagyok ragacs !
 Mi mindenre ragad !
Értem én a szót,
csak ne bánts engemet!
Mert kapok én így is eleget ! 

           
                          ÍRTAM: 2011.05.21.

SHARLOTTE  SAROLTA  KÖLTŐ

NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG 

      HUNGARY        

***** TÁVOLSÁG ***** ÍRTAM: 2011.05.16. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye MAGYARORSZÁG - HUNGARY FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA

Köszönöm, hogy segítetted,                                                   

s még segíted is életutam:                                                

Hű testvér voltál e világban:
Úgy szerettél, mint Anya a gyermekét.
Tanítottál engem az életre,
hogy éljek,
hogy álmom is megérje ,
a valós életet:
Szívem elé jöttél,
s kezedbe, tenyeredbe emeltél.
Oda símúlt tenyereden,
készen álltam, hogy elnyerhessem,
a te hűséges drága örömöd .
Amikor sírnak a virágok,
mert vízre szomjaznak,
ugyan úgy sírok én is,
mert érted szomjazom:
Mint virágnak a zápor,
nekem a te csókod,
könnycseppjeim érted,
mint zápor hullik te érted:
A távolság oly nagy,
mint hozzám a csillagok ,
melyek kigyulladnak, 
s égnek az éjben,
s talán egy tüzes csillagban,
ott ragyogsz te nékem,
... hogy boldoggá tégy engem.
Ott ahol messze jársz,
s ki tudja a Föld melyik féltekén?
 Hol hangom sem jár feléd:
S mikor az est leszáll ,
elrejt tőlem az éj,
hogy ne lássalak én!
De az éjnek varázstükrében,
megvillansz te nékem,
s fáradt arcom szótlansága,
elárul majd engem.
Hogy mennyi könny,
 hullik a szememből ?
 Főleg ha feltör a remény,
   S felsír a gondolat .
Hogy gondolsz e néha rám,
ott hol valahol messze jársz,
hol az est leszáll ,
s a városod alszik már:
Hol a hang és zaj között,
 elvész az enyém:
Hiába fest ezüstfényt az est,
hiába a kék holdfény,
hacsak a képzelet segít át,
mérföldek ezrén:
Hiába gondolok néha rád,
a távolból,
ha elrejt téged a sötétbe festett éj,
s a fény !
Egy szót se szólj hozzám,
amíg nem láthatsz,
csak majd ha készülsz már felém.
De az út köztünk hosszú még,
s ez a távolság csak feszül még.
Az *Életünk Könyvét is mások írják,
hiába álmom is csak nálad jár:
Még mennyi hulló könnyeket csal,
...  a felrázott távolság :
S mennyi rideg fájdalom,
mely megdermeszti forró szívem,
az álom fagyos tengere,
s így szívemmel látni nem lehet.
Ha szívemhez érsz,
újra *Élek én !
 S csak neked,
és *Érted Élek Én !
Leemeled ruhám pántját vállamról,
átölellek én:
 S a folytatás az vajon mit remél ?
Azt reád bízom én,
Mert szeretlek én!
A Vágytól, elájulok én !

                         ÍRTAM :  2011.05.16.

    NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG 
             HUNGARY
      SHARLOTTE  SAROLTA  KÖLTŐ