Szeretetem örök cél és erő ,
el nem veszti a jövő .Lelkem mint *Fehér Galamb,
mely a távolból csak feléd halad.
Csöndes életem helyettem mondja el,
ő énekel majd neked .
Ott hol leszek,
a szél zúg és a Nap nevet.
Amikor leszek veled ,
nem hallod hangomat,
tudom, hogy fájni fog neked ,
de nem szabad.
Mit átéltem,
nagy csoda volt az nekem,
de elmosódik,
mint könnyek az esőben,
s tiszta marad lelkem,
mint *Fehér Galamb.
Lelkem fehérsége,
mely megmarad nekem,
hűvös arcom,
takargatja be azt nekem ,
s megérted egyszer végre,
hogy mennyi felhő gyűlt össze fölöttem.
Szétoszlatni oly nehéz ezt nekem,
hogy már az erőm sincs meg nekem .
Segítség kell nekem,
mert *Egyedül nem megy ez nekem
Hagyj menni el engemet!
Lelkem hiába mint *Fehér Galamb,
ha segítség nélkül elvesztem azt !
Hogy mennyi könny mossa szemem?
Hogy lelkem továbbra is *Fehér Legyen !
Félek, hogy harapni fog az engem !
Mindegy hol járok?
Merre megyek én ?
A kígyó ha elkap, s megharap,
más leszek én !
Átváltozom én !
Vagy már nem is létezem én ?
Hiába küzdök én ,
ha méreg fertőzi meg véremet,
s halálomat kérleli az !
Lelkem mint *Fehér Galamb,
mely ártatlanul összetört .
Kifolyó vérem, bekeni azt ,
s fehérből piros változik majd .
Lelkemnek békessége,
megnyugszik majd .
A *Béke Galamb elhozza majd .
Üressé vált életem,
s csak kihűlőben létezhet .
Hozd vissza nekem a *Boldog Életem!
Add vissza fehér lelkemnek az életet,
ne sírjon mindig a két szemem .
Erősítsd meg megsebzett lelkemet,
gyógyítsd meg,
és lehelj bele örömteli életet!
Hogy szeresselek nagyon tégedet,
mert úgy kívánlak én tégedet!
S ez jelenti majd nekem,
Az örök boldog életet !
Ha megnyílik ajkam,
az csakis hozzád kiált !
Hogy halljam hangod,
mely a távolból is csak nekem muzsikál.
Ha jön a hajnal,
neked menned kell tudom,
de akkor mutasd meg nekem azt az utat,
hogy merre van utánad?
Hogy kezed mindig elérhető legyen,
s hozzám bilincselt legyen :
A távolból el nem érsz,
nincs reám időd soha!
Pedig hányszor vágyom arra,
hogy mindig csak velem légy !
Térdelnék én előtted beteg testednél is,
fognám drága két kezed ,
s könyörögve kérném,
hogy csakis *Velem Légy !
Lelkem mint *Fehér Galamb,
a megnyugvást akarja,
s talán te is látod ,
körülöttem van szerető családom:
Hogy ki vagy te nekem ?
Nincs arra szó ,
nincs hozzá fogalom.
Te elmentél mert menned kellett,
a távolság megremegtet,
mert sebet ejtett .
Egyedül lenni,
mindent hiába keresni,
de megtalállak én ,
s fátylad leszek én,
s így talán kitartok én !
De a szememet nagyon féltem én:
Mi lesz , ha nem láthatlak én?
Ha előttem állsz majd,
s te hiszed azt , hogy látlak majd,
pedig csak álarc lesz az majd .
Jelen a jelenben,
s megérted egyszer végre,
hogy mennyi felhő gyűlt össze fölöttem.
Szétoszlatni oly nehéz ezt nekem,
hogy már az erőm sincs meg nekem .
Segítség kell nekem,
mert *Egyedül nem megy ez nekem
Hagyj menni el engemet!
Lelkem hiába mint *Fehér Galamb,
ha segítség nélkül elvesztem azt !
Hogy mennyi könny mossa szemem?
Hogy lelkem továbbra is *Fehér Legyen !
Félek, hogy harapni fog az engem !
Mindegy hol járok?
Merre megyek én ?
A kígyó ha elkap, s megharap,
más leszek én !
Átváltozom én !
Vagy már nem is létezem én ?
Hiába küzdök én ,
ha méreg fertőzi meg véremet,
s halálomat kérleli az !
Lelkem mint *Fehér Galamb,
mely ártatlanul összetört .
Kifolyó vérem, bekeni azt ,
s fehérből piros változik majd .
Lelkemnek békessége,
megnyugszik majd .
A *Béke Galamb elhozza majd .
Üressé vált életem,
s csak kihűlőben létezhet .
Hozd vissza nekem a *Boldog Életem!
Add vissza fehér lelkemnek az életet,
ne sírjon mindig a két szemem .
Erősítsd meg megsebzett lelkemet,
gyógyítsd meg,
és lehelj bele örömteli életet!
Hogy szeresselek nagyon tégedet,
mert úgy kívánlak én tégedet!
S ez jelenti majd nekem,
Az örök boldog életet !
Ha megnyílik ajkam,
az csakis hozzád kiált !
Hogy halljam hangod,
mely a távolból is csak nekem muzsikál.
Ha jön a hajnal,
neked menned kell tudom,
de akkor mutasd meg nekem azt az utat,
hogy merre van utánad?
Hogy kezed mindig elérhető legyen,
s hozzám bilincselt legyen :
A távolból el nem érsz,
nincs reám időd soha!
Pedig hányszor vágyom arra,
hogy mindig csak velem légy !
Térdelnék én előtted beteg testednél is,
fognám drága két kezed ,
s könyörögve kérném,
hogy csakis *Velem Légy !
Lelkem mint *Fehér Galamb,
a megnyugvást akarja,
s talán te is látod ,
körülöttem van szerető családom:
Hogy ki vagy te nekem ?
Nincs arra szó ,
nincs hozzá fogalom.
Te elmentél mert menned kellett,
a távolság megremegtet,
mert sebet ejtett .
Egyedül lenni,
mindent hiába keresni,
de megtalállak én ,
s fátylad leszek én,
s így talán kitartok én !
De a szememet nagyon féltem én:
Mi lesz , ha nem láthatlak én?
Ha előttem állsz majd,
s te hiszed azt , hogy látlak majd,
pedig csak álarc lesz az majd .
Jelen a jelenben,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése