2010. december 13., hétfő

***** FÉLELEM ÉS SZENVEDÉS ***** ÍRTAM: 2010.12.12. SHARLOTTE SAROLTA MOLNÁR KÖLTŐ NYÍREGYHÁZA - ROHOD - MÁROKPAPI Szabolcs - Szatmár - Bereg - Megye FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA MAGYARORSZÁG - HUNGARY



                                       

















* FILEPNÉ MOLNÁR SAROLTA*
 SHARLOTTE - CHARLOTTE 




MOLNÁR SAROLTA - ERIKA
ROHOD

                                         



                                          









Szomorú emlékek,                                                                              
     kísérnek el engem:
Szenvedésre születni,
  miért kell nőnek megszületni ?
Ha megtehetném,
föntről nézném az egész *Világot !
  Mert gyáva az nem vagyok én!
Onnan föntről a *Magasból,
  oly sok jó dolog történne:
Megkisebbednének gondjaim,
     és a  könnyeim sem hullana:
Hol nincs félelem, fájdalom,
 megannyi reszkető , borzolgató , 
idegtépő, görcsölő
 és szorongató szenvedés!
 Nem kell dideregnem , 
hőségtől izzadni,
 hőhullámoktól tartani.
Nincs öregség, nincs *Halál:
Éhezést felejteném:
 Jóllaknék örömmel és boldogsággal !
Én aki annyi szerelmet adtam,
   szeretetet megadtam:
Én aki mindig melletted álltam,
    s megértést vártam:
Én aki sohasem kértem,
     csak adtam én neked,
 egy figyelmetlen, kegyetlen,
hálátlan embernek:
Figyelmed kívül parancsoltál,
     örökre *Megkínoztál!
Elfeledni téged,
     gyorsan megy ez nekem,
  mégis úgy jó az nekem !
Voltam jóság, szeretet,
 s szerelem,
     és boldogság te neked ,
 s csakis kívánságodra tettem .
  Arcom éget,
a tüzed, még most is éget:
Küzdöttem melletted életemért,
     s ezért hagytalak így téged!
Pokoli ölelésedből,
    nem kérek én!
Szenvedésem itt véget ért !
Pillanatokat melyeket te okoztál ,
    megtanultam élni,
fájdalmasan,
 kényszerülten *Élni nélküled .
S ha egy csillag az *Égen mosolyog,
    tudni fogom az reám mosolyog !
Hiába őrzöd *Arcomat, 
mosolyom,
     szétmosott és foszlányos az:
S hogy tönkretégy,
       miért engedném azt ?
Csoda az , hogy még *Élek,
   s csoda az, 
ahogyan küzdöttem *Életemért!
Legyőzni akartam a búcsút,
      amennyit erőm engedett,
s megkérlek én szépen,
szívedből törölj ki engemet !
Hiányod megszoktam,
      könnyű elviselni,
hiszen hirtelen ostobán,
   megannyi fájdalmas,
szenvedő száz pillanat,
     a múltat nem őrzi:
Nem őrzik szavak sem emlékek !
 Mossa inkább távolság testedet,
       ott ahol az megpihen .
Lelked, szellemed,
  köztünk hiába lebeg szüntelen,
     nem kellesz te nekem !
Nem álca ez,
 hanem *Igaz Valóság,
      mint a szenvedésem,
 melyet te okoztál: 
   Meg a félelem bennem,
    melyet te  meghagytál ,
  egy *Egész Életen Át!
Hiába szorítod kezem,
     elengedem én neked !
Hiszen ezt érdemled, 
az agresszív gonosz tetteidért,
  melyekért megfizet neked *Istenem !





                      ÍRTAM: 2010.12.12.
    NYÍREGYHÁZA - MAGYARORSZÁG                                HUNGARY



       





  










.














Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése