Nem kell majd megállnod, sírva a nyughelyem előtt. Ne hidd, hogy ott alszom én, hísz ott sem vagyok én:
A halkan fúvó szellőben,megtalálsz majd verőfényes *Hegyen,
mely gyémántként
ragyog vissza a te szemedbe.
A napfény érett búzatáblán,
ott fenn a a megszokott helyen,
a *Hegyen,
őszi eső hullik reá fenn a *Hegyen,
mely gyöngéden alászáll:
Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,
hogy madárjaj száll arra,
szárny suhogva,
ott megtalálsz majd engem :
Ha szíved csöndes egében,
engem érzel,
és sugárzom reád csillogva,
ne állj hát sírva nyughelyem előtt :
Gyere fel a *Hegyre!
Hegyoldal mentén a *Hegyre,
s emlékezzünk kettesbe arra ,
hogy a halál nem vett erőt rajtam.
Kicsordult könnyeim,
te letörlöd majd nékem:
Boldogság könnyeim,
kettőnkért hullna:
*Érted, hogy élhetek érted,
s a döbbenet a fájdalom végett,
hogy elszállni igyekszik,
hogy megmarad ez neked.
Hogy mint ahogyan a felhő,
elhagyja az eget,
hogy maga után tiszta ég legyen .
Mélységes fájdalom elhagytál,
kérlek vissza ne gyere már !
Hogy távoztál,
öröm és boldogság az nekem.
A szívem felvidult,
hogy boldog lehessen:
A boldogság csapdája,
jó helyre tovább száll,
s elhagy engem,
melytől csak boldog lehetek,
újra és újra.
Bennem jóság és szeretet,
tiszta szív barangol :
Csillaggá változom,
hogy ragyogjak én neked,
s mosolyt csaljak,
az ajkadra én neked,
... hogy te is együtt örülj velem:
Gyere és siess felém !
Kapj el engem ,
s kapj fel karjaid közé !
Had élvezzem a pillanatot én!
*Boldogságom csapdájában,
az én boldogságos mosolyom essen.
De nem csak este,
amikor kigyulladnak ,
csillagok az égen ,
és ezt most élveznünk kéne!
Itt fenn a *Hegyoldalon,
ha ránk borul az este,
csodálatos lenne, kettesbe az este:
Ó bár csak így lehetne !
Valakit várni, nem kellene többé,
várni jöttödet titokban örökre !
Szomorú volt , mindig egyedül lenni ,
de most itt vagy te nekem,
csöndes gyönyörű este.
Fogsz engem,
hogy el ne essek,
mert szívem meghasad érted!
A benned élt emlékem,
felizgat téged,
s várom azt,
hogy *Cselekedj Végre!
Most, hogy én *Nagyon Szeretlek Téged !
Tépd ketté ruhámat,
hasadjon mint vágott fa baltától,
mert nem bírok már várni ,
... annyira kívánlak !
A megtörtént esetet,
ismételjük újra,
... újra és újra:
Had legyek én,
nagyon * Boldog újra !
*Érted, hogy élhetek érted,
s a döbbenet a fájdalom végett,
hogy elszállni igyekszik,
hogy megmarad ez neked.
Hogy mint ahogyan a felhő,
elhagyja az eget,
hogy maga után tiszta ég legyen .
Mélységes fájdalom elhagytál,
kérlek vissza ne gyere már !
Hogy távoztál,
öröm és boldogság az nekem.
A szívem felvidult,
hogy boldog lehessen:
A boldogság csapdája,
jó helyre tovább száll,
s elhagy engem,
melytől csak boldog lehetek,
újra és újra.
Bennem jóság és szeretet,
tiszta szív barangol :
Csillaggá változom,
hogy ragyogjak én neked,
s mosolyt csaljak,
az ajkadra én neked,
... hogy te is együtt örülj velem:
Gyere és siess felém !
Kapj el engem ,
s kapj fel karjaid közé !
Had élvezzem a pillanatot én!
*Boldogságom csapdájában,
az én boldogságos mosolyom essen.
De nem csak este,
amikor kigyulladnak ,
csillagok az égen ,
és ezt most élveznünk kéne!
Itt fenn a *Hegyoldalon,
ha ránk borul az este,
csodálatos lenne, kettesbe az este:
Ó bár csak így lehetne !
Valakit várni, nem kellene többé,
várni jöttödet titokban örökre !
Szomorú volt , mindig egyedül lenni ,
de most itt vagy te nekem,
csöndes gyönyörű este.
Fogsz engem,
hogy el ne essek,
mert szívem meghasad érted!
A benned élt emlékem,
felizgat téged,
s várom azt,
hogy *Cselekedj Végre!
Most, hogy én *Nagyon Szeretlek Téged !
Tépd ketté ruhámat,
hasadjon mint vágott fa baltától,
mert nem bírok már várni ,
... annyira kívánlak !
A megtörtént esetet,
ismételjük újra,
... újra és újra:
Had legyek én,
nagyon * Boldog újra !
ÍRTAM: 2011.04.02.
.jpg)


.jpg)
.jpg)





%20m%C3%A1solata.jpg)





.jpg)







.jpg)



.jpg)

.jpg)

%20-%202zxDa-5bTU6-1.jpg)







